Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)
természetesen a fürdőegyesületek elkezdték ellenőrizni az árakat és magát az ellátást is. Igyekeztek biztosítani a folyamatos és friss élelmiszer-utánpótlást, amelyet eleinte helybeliek és közeli uradalmak végezték. Az első komolyabb zavarok a világháborús években és az azt követő forradalmak alatt jelentkeztek. Majd pedig éppen a megnövekedett vendégsereg jelentette a gondot, mert a déli part nem tudta biztosítani a szükséges terményeket. 7171 ' Már csak emiatt is igyekezett a Fonyód—Bélatelepi Fürdőegyesület 1936-ban kieszközölni az alispánnál egy buzsák—fonyódi út megépítését. 72 A Balatonszéplaki, 'à Balatonfenyvesi és a Balatonfüredi Fürdőegyesületek éves terveiben is szerepelt az élelmiszerpiac pontos megszervezése. 73 A második világháború éveiben, főleg 1944-ben az ellátási nehézségek fokozottan jelentkeztek. A Fonyód—Bélatelepi Fürdőegyesület esetében, gazdag irategyüttese segítségével pontosan végig lehet kísérni, hogy már 1944 márciusától milyen erőfeszítésekkel próbálták tagjaik és családjaik számára a szükséges élelmiszert, nyersanyagot és tüzelőt beszerezni. A megye felelős államigazgatási tisztségviselői az alispán, a megyei főorvos és a járási főszolgabírók már az első fürdőzők megjelenésével egyidőben megkezdték a Balaton-part közegészségügyi és, a mai szóhasználattal, környezetvédelmi ellenőrzését. A főszolgabírók részletes éves beszámolóiból megtudhatjuk, milyen sok pótolnivaló akadt egy-egy településen. Emiatt a kérdés jogi szabályozásához is korán, már a kilencvenes években hozzáfogtak. A Belügyminisztérium 1903 nyarán, a Balaton-parti értekezletet előkészítendő, átfogó helyzetjelentéseket kért a járásoktól. 75 Az így kialakult képben helyet kaptak az állatok itatásával, a víz szennyeződésével, az eliszaposodással kapcsolatos kérdések, de azt is megtudhatjuk — a kor etikai felfogásával ellentétben —, a meghűlés veszélye miatt, a hivatalos vélemények egészségtelennek minősítették az egész testet takaró fürdőruhák viselését. 1922-ben a népjóléti és munkaügyi minisztertől kapott utasítás hatására egy alapos, több éves és minden részletre kiterjedő közegészségügyi vizsgálatot tartottak a Balaton mentén. A felmérésből világosan kitűnik, hogy a századfordulón tapasztalt hiányosságok, így az árnyékszékek és pöcegödrök nem megfelelő volta, a szemétlerakóhelyek hiánya, a szennyvíz árokba vezetése, a járványelkülönítők és a hullaházak megoldatlansága, mészárszékek és szikvízüzemek higiéniai problémái, az ásott kutakat csak lassan felváltó artézi fúrások, az utak pora, a szemét elszállítása, az egészségtelen szállások, az állattartás és ezen belül a tóban történő úsztatása mind-mind előjöttek. A fürdőhelyek — korábban is meglévő — orvosi felügyeletét fokozták. Az egészségügyi viszonyok azonban csak lassan javultak. Ezért 1934-ben ismét elvégezték — ekkor a Belügyminisztérium rendeletére — a Balaton-parti üdülőhelyek újabb felülvizsgálatát. 77 A marcali főszolgabíró igen komoly hiányosságokat talált a járásában. A lengyeltóti járás vezetője viszont elégedetten nyugtázta a jelentős javulásokat. A Balatoni Szövetség 1935-ben szintén elvégzett egy vizsgálatot, melynek során a poros utakat, az állatok itatását és úsztatását kifogásolták. A fürdőegyesületek éves tervei is gyakran tartalmazták a tisztaság megőrzésének igényét. A Balatonszemesi Fürdőegyesület 1917-es jegyzőkönyve szerint nagyösszegeket emésztett fel a köztisztaság. Ők egyébként külön tisztasági felügyelőt vettek fel. 78 A lengyeltóti főszolgabíró említett 1934-es jelentésében fontosnak tartotta kiemelni, hogy a „fürdőegyesületek a községi elöljárósággal karöltve igyekezzenek mindent elkövetni ezen új teleprészek rendezésére és csinosítására. Meg van a remény arra, hogy rövid időn belül ezen telepek beépülnek és rendszerezettekké válnak, amikor is az egészségügyi követelményeknek eleget
