Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)
fognak tenni." Visszatérő kérdés volt a víztisztaság, mert a vízlecsapolások miatt vízszintsüllyedés folytán az iszaposodás veszélye, a szennyeződés lehetőségei is megnőttek. A fürdőegyesületek is érzékenyen reagáltak minden olyan jelenségre, amely a víz minőségét károsította. A század végétől az 1940-es évekig folyamatosan tiltakoztak az ellen, ha a fürdőzők közé hajtották a gulyákat itatni és úsztatni. Támogatták az állattartást rendező jogszabályok alkotását, sőt — mint azt pl. a fonyód—bélatelepiek többször is megtették — saját kebelükön belül hoztak a tagokra nézve kötelező határozatokat, példának okáért „a sétányokon kóborló baromfiakról" és a kutyák tóbeli fürdetéséről. 79 Ugyanők egyébként évente laboratóriumban vizsgáltatták meg az ivóvizük minőségét. A fürdőegyesületek sokat törődtek a település útjainak és házainak környezetével, tisztaságával. Többször is foglalkoztak a szemét elhordásával és a rendszeres lomtalanítással, 80 amit alkalmanként saját költségükön végeztek el. A községi elöljáróságokkal együttműködve tisztították az utakat. A Zamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete szerint a „porfelhők a községegészségügyre nézve veszélyesek. Zamárdi híre, neve és fejlődése ennek a kérdésnek sürgős megjavítását teszi szükségessé" 81 A bélatelepi, balatonleilei és balatonföldvári fürdőegyesületeknél állandóan napirenden szerepelt az utak öntözése, olajozása. 82 Az érdekeltek az utcák pora és az erős nyári napsütés ellen, a jó közérzet érdekében a fásítás és parkosítás gondolatával is korán elkezdtek foglalkozni. Az 1890-es években minden esztendőben visszatérő szempontként vették be ezt a főszolgabírói jelentésekbe is, kiemelve, hogy milyen sok kívánnivalót hagyott maga után a fák ültetésének üteme. A fürdőegyesületek megalakulása azonban jelentősen lendített a fásítás ütemén is. Balatonszemesen pl. Hegyeshalmy Lajos elnöksége idején, 1911—1915 között csupán egy év alatt 1780 fát és díszcserjét ültettek el. A bélatelepiek. 1922 őszén 2000 fenyőcsemetét helyeztek a földbe. Később pedig nemcsak a fák számát szaporították, hanem a meglévőkre is vigyáztak. Miután 1931-ben az Állami Építészeti Hivatal kaposvári vezetője értesítette az egyesületet arról, hogy a balatoni műút szélesítésekor ki kell vágni annak mindkét oldalán a fákat, sikerült a következőkben megegyezni: a víz felőli oldalon lévő, nagyobb árnyékot adó fákat meghagyják és a hivatal vezetője megígérte, hogy a kivágottakat is pótolni fogja. Nyilván az sem volt véletlen, hogy a Fonyód—Sándor-telepi Fürdőegyesület azonnal átírt a bélatelepieknek, mihelyt tudomására jutott, hogy Bäsch Fülöp volt fehérbézsenyi birtokos örökösei parcellázási terve szerint 300 hatalmas tölgyet és csert fenyeget a kivágás. (Az ügy további sorsát tükröző irat azonban nem került levéltárba.) A Balatonzamárdi Fürdőegyesület is nagy parkosító akciót indított röviddel az első világháború után. Az általuk felvett 500 000 korona bankkölcsönből 1923-ra elültettek 1000 fát és még 15000 csemetével egy faiskolát is létesítettek, amit még ez évben tovább bővítettek: „...beszámolhatunk arról, hogy az elmúlt esztendő folyamán a zamárdi fürdőtelepen — amely addig teljesen siváran, egyetlen fa nélkül állott — cca 3—4000 darab lombfát ültettek el, hét utat fásítottak..." A Balatonbogiári Fürdőegyesület 1933-ban a parkírozás és virágüvegház építése miatt túllépte a tervezett költségvetést. A Balatonmáriafürdői Fürdőegyesületben pedig a tagok piactér füvesítése és virágosítása során egyéni felajánlásokat is tettek. Az 1920-as 30-as években az egyesületek mellett a községek is folyamatosan fásítottak. A
