Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)

modern teniszpályát épített, az egész strandot villanyvilágítási hálózattal látta el, csónakdát és fényképészt telepített le."

60 A strandok elkészülte után az egyesületek a további rendezési és gondozási munkákat is elvégezték, kabinokat építettek, s ezeket folyamatosan karban tartották. Erről legtöbbet a Fonyód—Bélatelepi Fürdőegyesület jegyzőkönyveiből tudunk. A fürdőegyesületek sokat foglalkoztak tagjaik és a vendégek fürdőerkölcseivel is. Külön szabályzatokat készítettek a nők és a férfiak viselkedéséről és öltözködéséről. Barkóczy Béla ezredes, a Fonyód—Sándor-telepi Fürdőegyesület elnöke még annak a részleteit is kidolgozta, hogyan kerüljék-el a hajóállomáson járók a fürdőruhás vendégeket.

61 A Balatonhoz utazó vendégek a múlt század végén meglehetősen romantikus körülmények között lettek elhelyezve. A szemesi „fürdős" vendégek a vasútról ökrös szekérrel szállították csomagjaikat a faluba: „...Hatalmas ládákban hozták magukkal az ágyneműt, konyhafelszerelést, élelmiszert, fűszert, mert a szemesi kisboltban a legtöbb dolog alig volt kapható. A derék szemesi lakosok a nyári idényben kiköltöztek a kamrába vagy a fészerbe..."

62 A jegyzők által elkészített évadjelentések

63 1894—95-ben részletesen beszámoltak egy-egy fürdőhelyről. Ekkor még az adatokat összegyűjtők egy szállót sem jegyeztek fel. Általában minden településen volt vendéglő vagy csárda, amit ellenben a vendégek egy része nem használt ki, hanem otthon vagy a szállásán főzött. A vasútállomások, a hajóállomások, a posták, a távírdák és a gyógyszertárak száma is folyamatosan nőtt. Az első szállodák 1896-ra épültek fel

64 (pl. Fonyód). 1902-ben a belügyminiszter 36306/1902. sz. körrendelete értelmében az idegenforgalom emelése érdekében össze kellett írni a szállodákat.

6

"' 1904-ben a tízéves Fonyód—Bélatelepi (fürdőérdekeltség) Fürdőegyesület megegyezett gróf Zichy Bélával a későbbi Sirály Hotel felépítésében, és ennek kölcsönfeltételeiben

66 Századunk első évtizedében nagy gyorsasággal szaporodtak a szállodák és a panziók, volt olyan község, ahol már több szálloda is állott, mint pl. Siófokon és Balatonbogláron. Az 1920-as években a szálláslehetőségek gyarapításában is jelentős részt vállaltak a fürdőegyesületek. (Pl. Balatonlellén, Balatomnárián és Balatonszemesen.) A 30-as években a szálló- és panziósűrűség és ezek színvonala nagy eltéréseket mutatott az egyes üdülőhelyeken. A hotelek egy része ekkor lett komfortosabb hideg-meleg víz szolgáltatással, központi fűtéssel, lifttel stb.

68 Másutt még, pl. Szárszón, Jankovich-telepen, Fenyvesen szálloda sem volt.

69 A frekventáltabb települések tovább gyarapodtak kisebb-nagyobb szállókkal, s kialakult a panziók rendszere. Majd minden esetben kiemelték a források afürdőeg'esületek szerepét a vendéglátóhelyek szaporításában és kezelesében: Balatonbogláron, Fonyódon, Zamárdiban, ahol egyébként még vendéglőt is építettek. Balatonlellén a további fejlődéshez is minden lehetőség adva van: A fürdőegyesület vezetősége fáradtságot nem ismerő munkát fejt ki e célból..." A szálláslehetőségek gyarapításán túl a leilei egyesület 25 000 pengőért egy — közelebbről nem meghatározott árufajtákat nyűjtó — üzletházat is épített.

70 A szállodák, panziók, éttermek és vendéglők árai között idő és hely tekintetében nagy eltérések voltak. Általában a legdrágábbak között tartották számon Földvárt, Siófokot és Lellét, míg az olcsóbbak között Zamárdit, Szárszót és Újhelyet. Már Szaplonczay is feljegyezte a településeken tapasztalt árakat. Ez idő tájt még Balatonlellén is jól éltek a vékonyabb pénztárcájú vendégek, míg pl. Bogláron már ekkor is borsosak voltak az élelmiszerárak. Eleinte Szemesen is olcsón lehetett élni, de aztán rövid időn belül sikerült úgy feltornázni az árakat, hogy az még a boglárin is túltett.

71 Mivel a túlságosan is magas árak sok kisebb pénzű vendéget elriasztottak,