Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)
nöki hivatal kérésére zsilipes duzzasztót építettek, és a felesleges vizet árapasztó vezette le. 134 A Rinya fő ágának ekkor a Terebezd-Kónyi vízfolyást (Segesdi-Rinya) tekintették, amelynek alsó szakasza a Babócsai-Rinya volt. 135 A vizsgált időszakban e folyószakaszokon, Ötvöskónyin, Nagyatádon, Kivadáron, Bakházán, Babócsán, Komlósdon, Péterhidán működtek malmok. A patakot gyakran tisztították, mivel a görgetett hordalék miatt a meder könnyen feliszapolódott. Ötvöskónyitól délre a Rinya, mint a környező területek lecsapoló csatornája is szerepet kapott. A vízrendezési munkák során átmetszéseket, övcsatornákat létesítettek, és a vízrajzi helyzet változása a molnárok helyzetét megnehezítette. A nagyatádi malmot a vízjogi törvény kihirdetése után azonnal igazolták. Közvetlenül a Rinyára épült, majd a patak 1902-ben megkezdett szabályozása után árapasztót létesítettek. 13 ' Alatta a patakban fenékgát épült, ahonnan malomcsatorna vezetett ki. E csatornára helyezték a simongáti malmot, amelyet 3 db felülcsapott vízikerék hajtott. A tulajdonost hosszas vita után kötelezték, hogy 40 kat. holdra jutó összeggel járuljon hozzá a patak szabályozásához. Ezen kívül előírták, hogy építsen a felső malomárok és a Rinya medre között árapasztót, szállítsa le 30 cm-rel a zsiliptáblát, és a fenékgátat alakítsa át zsilipes duzzasztóvá. 13 Az ötvöskónyi malmot szintén régi jogon igazolták, a végleges engedélyezésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor a patak szabályozása megkezdődött. Az érdekeltek kérték a duzzasztás leállítását, és a 2 vízikerék méreteinek csökkentését, valamint azt, hogy a malom tulajdonosa 50 kat. holddal járuljon hozzá a költségekhez. 450 l/sec volt a vízhasználat, de csak 1,49 m átmérőjű kereket állíthattak be. 13s Somssich Adolf bakházi malmát még 1897-ben engedélyezték. A malomfő közvetlenül a patakra épült, ahol a mederben hagyott nagy mennyiségű víz energiáját 3 db, 4,0 m átmérőjű alulcsapott vízikerék közvetítette, és a felesleges vizet pedig rövid, 380 m-es árapasztó csatorna vezette le. (3. típus). A Rinya szabályozása idején ezt az állapotot természetesen meg kellett szüntetni. A tulajdonost kötelezték, hogy 90 kat. holdra eső összeggel járuljon hozzá a szabályozási költségekhez, a duzzasztást szállítsa le, vagy építsen külön malomcsatornát. Az évekig elhúzódó vita eredménye az lett, hogy az elfajult meder helyett átmetszést létesítettek, ebben kapott helvét a malom, és a Rinva régi medre szolgált árapasztóként. 139 Hasonló elrendezésű volt kezdetben a babócsai malom (3- típus), amelynek 1895-ben kelt vízjogi engedélye. 1921-ben felülvizsgálták, és ekkor malomcsatorna épült. A szabályozás következtében megnövekedett vízmennyiséget ugyanis a főmeder és a sekély árapasztó nem tudta levezetni."" Jéki István régi jogon igazolt péterhidai malma csatornában volt, azonban a felső malomárok és a Rinya meder között haladó árapasztó csatornát csak a patak szabályozása után építették meg. (5. típus) A tulajdonost kötelezték arra, hogy 200 kat. holdra eső hozzájárulást fizessen az érdekeltségnek a patak tisztításáért. 141 A komiósdi malmot a Rinya Barcs-Komiósdi ága hajtotta, amely szintén bővizű volt. 400 l/sec volt a vízfelhasználás, és a vízmennyiséget korábban a létesítményhez tartozó malomtó tárolta. Igazolás alkalmával azonban árapasztót építettek, és mint más esetekben láthattuk, a malomtó fokozatosan feltöltődött. 142 A Lábodi-Rinyán korszakunkban Csököly, Mike, Lábod, Rinyahosszúfalu, Rinyaszentkirály községekben működtek malmok. Valamennyit régi jogon igazolták, bár voltak köztük különbségek. Mivel nagy volt a patak vízhozama, a parti birtokosok
