Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

elérték, hogy a malomcsatornák elég szélesek legyenek (4,0 m is volt), és a malmokhoz épüljenek árapasztók. Felülcsapott és alulcsapott vízikerekek e községekben egyaránt előfordultak. Felülcsapott vízikeréknél nagyobb duzzasztási magasság kellett, viszont a malomfő felett épült töltések védték a környező réteket és szántókat, a nagyvizet pedig a molnár maga is az árapasztóba vezette, nehogy tönkretegye malomkerekét. Az alulcsapott malmoknál viszont az árapasztók sekélyek voltak, hogy a főmederben a szükséges víz megmaradjon. Tavaszi hóolvadáskor és esőzések alkalmával ez természetesen a birtokosoknak gondot okozott, ezért — mint azt korábbi példánknál is láttuk—, kérték a malmok átépítését, és az alulcsapott helyett felülcsapott vízikerekek és vízosztóművek alkalmazását. A víz felhasználása viszonylag nagy volt a Lábodi-Rinyán, és a kerekek is meglehetősen szélesek, ami megnövelte a malmok teljesítményét. A csökölyi malmok 300, a mikéi 500, a rinyaszentkirályi malmok 400 l/sec vizet használtak, az alulcsapott vízikerékkel működő lábodi Csire malmot pedig 5,0 m széles kerék közvetítésével 675 l/sec víz hajtotta.

1

"'

3 A Rinya legsekélyebb ága a Görgetegi-Rinya volt, ahol a vizsgált korszakban csak Görgeteg községben volt lehetőség vízerőhasznosításra. E község viszont a környék egyetlen malmokkal rendelkező települése lett. 1889-ben 4 malmot igazoltak, amelyek azonos elvek szerint épültek. A malomfő közvetlenül a patakon volt, a felesleges vizet árapasztó csatorna vezette le. (3- típus) Valamennyi felülcsapott vízikerékkel működött. Köztük a veszprémi püspökség malma volt a legjelentősebb, amelyet az 1920-as években egy molnár vett meg. és malomcsatornás rendszerre tért át.

144 A Szabási-Rinyán hasonló problémák voltak. Az eredetileg a patakra épült kisbajomi és kiskorpádi malmokat a kultúrmérnöki hivatal szakértői véleménye alapján átalakították, és malomcsatornákat építettek. Mivel a patak vízhozama nagyobb volt, mint a görgetegi ágé, itt árapasztók létesítése is szükségessé vált.

145 A Belegi-Rinyán a múlt század végén Kutason és Belegen működött kisebb malom, a Taranyi-Rinya azonban Bolhás, Tarany és Háromfa községekben nagyobb malmokat hajtott. Valamennyi uradalmi célokat szolgált, és mellettük úsztatókat is létesítettek.

l4(

' A bolhási malom engedélyét a községben folyó lecsapolási munka közben adták ki, amihez a tulajdonos 50 kat. holdra eső kölséggel járult hozzá. A Barcs-Komiósdi Rinya egyik mellékága a Gyöngyösi-patak volt, amely a vízjogi törvény kihirdetésekor Csokonyavisontán 4 malmot hajtott. Ezeket 1890-ben igazolták, azonban csak az ún. Új malom engedélyét újították meg, amely 300 l/sec víz felhasználásával és 2 db felülcsapott vízikerékkel működött.

14 A Gyöngyös nyugati ágán Homokszentgyörgy, Kálmáncsa és Kisdobsza községekben épültek malmok. Valamennyi felülcsapott vízikerékkel működött. Kisdobsza községben eredetileg 3 malmot igazoltak, azonban közülük csak az ún. Csillag malom vízjogi engedélyét adták ki.'

48 A Gyöngyös fő ága a Középső- és az Egyesült-Gyöngyös volt, amely Kadarkúttól Németújfaluig (Kétújfalu) a vízjogi törvény végrehajtása után is 14 malmot hajtott. A patak vízgyűjtő területének nagysága miatt a vízhozam dél félé haladva rohamosan növekedett, így a malmok között nagy volt az eltérés. Hedreheh/en 4 malom működött. Valamennyi közvetlenül a patakra épült, és 1—2 felülcsapott vízikerék közvetítte az energiát. A malmokhoz kettős duzzasztást létesítettek, az egyik a malomfő, másik pedig a vízosztó és árapasztó zsilip volt. (3. típus). A visnyei malmot a Gyöngyös egyik mellékvize, a Vadvízárok hajtotta.

149 Merenyén 2 igazolt vízimalomból csak az egyik