Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

főmeder szolgált árapasztóként. A magyaregresi Szanai malmot 2 db felülcsapott, a Festetich-birtokhoz tartozó toponári malmot 2 db alulcsapott és 1 db felülcsapott 5,0 m széles vízikerék hajtotta. "

1 A létesítmények nem voltak hosszú életűek. Az 1900-as években Festetich malma már nem működött,

112 sőt a somogyaszalói malmot a vízjogi törvény kiadása után nem is építették újjá. A Deseda egyik eredővize, a Malom-patak szintén a régi vízhasználat emlékét őrizte meg nevében. A malmok megszűnésekor sor került a patak tisztítására. 19 km medret rendeztek, a torkolattól Alsó-Bogát pusztáig, aminek során 773 kat. hold 895 négyszögöl területet sikerült lecsapolni.

113 Az Orci-patakon 1889-ben Szentgáloskér határában az Őrspusztai egykerekű malmot igazolták,

114 majd 1908-ban került sor a patak 14,34 km hosszú szakaszának rendezésére, — ami adott esetben — elősegítette a malom üzemelését.

115 Ezzel szemben a Baté-magyaratádi-árok (Határárok) 1909. évi tisztítása a régi jogon igazolt batéi malom megszűnését is jelentette.

116 A Iíársasberki-árok felső szakaszán Kazsok és Igal községben működtek malmok. A két kazsoki malom közös csatornában épült, ahol a patak volt az árapasztó. A több mint 3 km-es malomcsatornán kívül a tulajdonosok a patak jelentős részét is tisztogatták.

11, Igal községben régi jogon igazolt malom működött. 1927-ben a tulajdonos ellen panaszt emeltek, hogy a végleges vízjogi engedélyt nem kérte meg. Az újjáépítésre 1930-ban került sor, amikor a régi vízhasználat helyén, 120 l/sec vízfogyasztással, kisméretű, felülcsapott vízikerékkel helyezték üzembe újra a malmot. Ez azonban 1940-ben, a patak szabályozása alkalmával befejezte működését.

118 A Hársasberki-árok alsó szakaszán, Nagyberki községben 1889-ben Vigyázó Sándor malma működött. Az árok e szakasza mesterséges csatorna volt, amely a környék vizeit gyűjtötte össze. Bár a malom számára külön csatorna épült, a tulajdonosnak hozzá kellett járulni a Hársasberki-árok fenntartásához.

119 A Göllei-vízfolyáson 1889-ben, Gölle községben 3 malmot igazoltak. Az alsóés felső malom külön-külön csatornában volt, a középső pedig közvetlenül a patakra épült, és itt nem is volt szükség külön árapasztóra. (1, és 2, típus). Mindhárom 1—1 felülcsapott vízikerékkel működött, vízfogyasztásuk 150—170 l/sec között volt.

120 A patak tisztogatására 1905-től csak Gölle alatti szakaszon került sor.

121 A Kapós jobb oldali mellékvizei közül a Bárdi-, Berki és Surján-patak hajtott legtöbb malmot. A Bárdi-patak vízhozama viszonylag csekély volt, és az ingadozó vízjárás is sok gondot okozott a molnároknak, akik különböző módon épített malmokkal próbáltak megélhetést találni. A gigei Falumalom az év esősebb hónapjaiban 260 l/sec vizet használt fel. Külön csatornára épült (2. típus) és 2 db felülcsapott vízikerék segítségével működött.

122 Az Eszterházy-féle Öllevölgyi (Gige) malmot közvetlenül a patakra építették és a felesleges vizet hosszú árapasztó csatorna vezette le.

123 A bárdudvarnoki Szendi malom csatornában állt, de csak 190 l/sec vizet használt fel.

124 Alatta ismét a patakra épült Bárdi malom következett, amely 2 db 2,12 illetve 1,9 m széles vízikerékkel működött, és 300 l/sec vizet használt. Míg a felső szakaszon 160 m volt a duzzasztás tengerszint feletti magassága, itt mindössze 19,60 m. A malomhoz 379 m-es árapasztó csatorna tartozott.

125 A patak torkolata közelében működött a kaposszentbenedeki malom, amelynek igazolása már 1886ban megtörtént. Itt a felesleges vizet az árapasztó csatornán keresztül az egyik mellékvízfolyás vezette le.

126 A Bárdi-patak tisztogatására 1906-ban hoztak határozatot, majd a kultúrmérnöki hivatal tervei alapján a munka 1914-ben indult meg. A