Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)
előírta az alsó és felső malomárok között vezető árapasztó csatorna építését. (4. típus) 105 A régi vízhasználatok közé sorolható a kaposújlaki Falumalom, amely alatt Somssich József uradalmában a Famalom és Téglamalom állt. Az elnevezés a malomházak építőanyagából származik. A Famalmot 1 db, a Téglamalmot 2 db alulcsapott vízikerék hajtotta. A Téglamalomhoz 1895-ben 290 m-es árapasztó csatorna épült. (4. típus) 106 A kaposvári határban, a Malom-árkon állt az Eszterházy hitbizományhoz tartozó Tüskevári malom, amelyet 1906-ban a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság (MIR) vett át. Ehhez 900 m-es árapasztó csatorna tartozott, és 2 db 4,5 m-es alulcsapott vízikerék közvetítette a vízenergiát. 10 A csatorna legalsó szakaszán a Kalló malom működött, amely 1906-ban szintén a MIR tulajdona lett. A felső malomcsatorna 3100 m, az alsó 1000 m hosszú volt. A duzzasztást itt már 50,40 m-re emelték, a folyóvölgy emelkedésének megfelelően. A felső malomcsatornából a Kapósba árapasztó csatorna vezetett. (5. típus ). A hajtómű 2 db oldaltcsapott és 1 db felülcsapott vízikerékből állt, ezek átmérője 5,8, 6,0 illetve 2,4 m, tengelyük magassága pedig 51,65, 51,64, illetve 49,09 m volt. 10 * A Kalló és Tüskevári malmok nemcsak Kaposvár ellátásában játszottak fontos szerepet, hanem a megye legfontosabb vízimalmai voltak. 109 A Kapós felső szakaszának szabályozására az alispán 1902-ben adott utasítást. A kitisztított szakasz 11,33 km volt, és több mint 500 kat. hold az érdekeltségi terület. 1902-ben csak a kaposvári keceli híd és a Györkös malom közti szakaszt rendezték, majd 1929-től a Kiskorpádig terjedő szakaszt is. Az 1931:15. tc. értelmében a Kapós felső része is a kultúrmérnöki hivatal ellenőrzése alá került. A hatósági felülvizsgálat nyomán 1934—ben ismét elrendelték a patak teljes tisztítását. Az érdekeltségi terület ekkor 513 kat. hold volt, azonban a munkához a malmok tulajdonosai is hozzájárultak. 110 A szabályozási munka után a vízjárás egyenletesebb lett, de a vízfolyás meggyorsult, ami az építmények átalakítását tette szükségessé. Legfőbb probléma a kiskorpádi malommal adódott. A már említett malomtó és maga a régi Kapos-meder teljesen feliszapolódott, így szabályozás alkalmával a volt árapasztót bővítették ki, és abban vezették a folyó vizét. Vízerő felhasználásáról így szó sem lehetett, sőt a malomépület az ártérbe került, és más hajtóerővel való őrlés is problematikussá vált. A szabályozás után a Györkös malom duzzasztóját megemelték, ezért a felső malomárok és a Kapós között árapasztó csatorna építése vált szükségessé. 1904-ben a Kalocsai malomhoz is árapasztót kellett építeni a megnövekedett vízmennyiség miau. 1902-ben a Famalomhoz tartozó vízhasználat megszűnt, és e malomfő helyén megépület a Téglamalom árapasztója. 1923-tól azonban e zsilipnél újra malom üzemelt. Az új árapasztók létesítése és azok kezelése külön gondot okozott. A nagyvizek ellen védekező felső malomtulajdonosok ugyanis ellentétbe kerültek az alattuk lévő malmok gazdáival, akik viszont elegendő mennyiségű vizet szerettek volna kapni. Időnként a főszolgabírónak vagy a kultúrmérnöki hivatalnak kellett igazságot tenni az érdekeltek között, abban a kérdésben, mennyi vizet lehet elvezetni az árapasztón, és mennyit kell a kerekekre engedni ahhoz, hogy az alsó malomnak is elég vize legyen. A Kapós bal- és jobb oldali mellékfolyói sokkal nagyobb szerepet kaptak a malmok hajtásában, mint maga a főmeder. E malmok működését azonban a patakok szabályozása befolyásolta. A Deseda-patakon Magyaregres, Somogyaszaló, Toponár községek határában voltak malmok. Mindhárom csatornába épült, és maga a
