Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

vizet használt fel, a közös csatornában a zsilipek küszöbének magassága 100 m felett volt. Árapasztó csatorna csak a Ténta malomhoz tartozott (4. típus).

94 Somogyacsa község határában, közös csatornában szintén 2 malom volt. Mivel a Jutom pusztán épült malmot már 1903-ban megszüntették, a másik malom tulajdonosai kibővítették a csatornát, a megszűnt malom helyére duzzasztót építettek. A duzzasztó feletti szakasz elmocsarasodott, ezért eltömték a malomárok ezen részét, és a vízkivétel az újjáépített duzzasztónál történt. (2. típus).

95 Hasonló megoldással éltek Zics községben, ahol a Gyaludi malom számára 1124 m hosszú felső malomcsatornát létesítettek, amelyet a malomfő alatt 71 m-rel visszavezettek a főmederbe. A hajdan közös csatornán lévő alsó malom ugyanis megszűnt, és a Gyaludi malom tulajdonosának nem érte meg a hosszú alsó malomcsatornát fenntartani. Helyette inkább árapasztót épített a felső csatorna és a főmeder közé, (5. típus), amely egyúttal úsztató feltöltését is szolgálta.

96 Miklósi község telkes gazdáinak malmát szintén közvetlenül a patakra építették. 1890-ben igazolták, de a kultúrmérnöki hivatal előírta árapasztó csatorna építését is. A malmot 2 db 2,6 m-es vízikerék hajtotta.

98 A kárai malom esetében a malomfő a patakra épült, azonban a kultúrmérnöki hivatal előírta, hogy annak medrét 2,0 m-re szélesítsék ki. így e malomnál is csak néhány méteres árapasztó csatornára volt szükség. (3. típus)

?T A megye fő folyóján, a Kapóson csak Kaposvárig működtek malmok. A Kaposvízi Társulat, mint érdekelt, eleve tiltakozott volna, ha a töltésekkel védett, szabályozott Kapós csatornába malmokat vagy akár zsilipeket építenek. A Kapós felső szakaszának tisztítása 1902-ben kezdődött meg, ami szintén befolyásolta a folyó menti malmok helyzetét. Topográfiai sorrendben legfelső a kiskorpádi malom volt, amely a Kapósra épült. Az építmény felett malomtó biztosította a tarozást, azonban 1892-ben, az új engedély megadásakor árapasztó csatornát is építettek. A csatorna megnyitása a malomtó feltöltődését, elapadását eredményezte.

99 Szomajom (későbbi neve: Kaposfő) községben a szentbenedeki vallásalapítvány malmát 1890-ben régi jogon igazolták. A Kapósban a korábbi fenékgát biztosította a duzzasztást, a főmederrel párhuzamosan pedig árapasztó csatorna haladt. A malom tulajdonosa a nyári időszakban vízhiányról panaszkodott, amin a környező területek belvizeinek levezetésével próbáltak segíteni. 1893-ban, — ennek ellenére — a malom befejezte működését.

100 A szomajomi Györkös malom azonban még a felszabadulás után is működött. Ez csatornában épült, ahol maga a főmeder szolgált árapasztóként.

101 Szomajom községben a Kis vízimalom és a Zsobrák malom nem a Kapós főágán, hanem egyik helyi mellékvizén, a Muskátaiárkon épültek. Duzzasztás csak a malomfőben volt, és a kis vízhozam miatt nem volt szükség árapasztóra sem.

102 ••• . Kaposfő és Kaposmérő határánál a főmederből malomcsatorna ágazott ki, amely csak a Kaposújlak — Kaposvári határnál torkollott vissza a főmederbe. A csatorna kezdetben 1,5, majd az alsó szakaszon pedig 2,0 m széles volt, és összesen 8 malmot hajtott. Kezdeténél Kaposmérőn az ún. Kalocsai malom épült, amely 1 db felülcsapott vízikerékkel működött,

103 lejjebb azonban a nagyobb vízhozam lehetővé tette alulcsapott vízikerekek felszerelését is. A kaposmérői Falusi malmot már 2 db 3,5 m-es alulcsapott vízikerék hajtotta. A duzzasztás mindössze 12,14 m volt.

104 1889-ben a községben a Zsindelyes malmot 1 db vízikerék hajtotta, az 1897 évi. átépítéskor azonban már 2 db 3,8 m és 4,0 m széles alulcsapott vízikerekeket alkalmaztak. Bár a malomcsatorna itt már 3 m széles volt, a kultúrmérnöki hivatal