Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

Északról dél felé haladva elsőként a Kis-Koppányt és mellékvizét, a Jaba-patakot említhetjük, ahol Tab, Ádánd, Bálványos és Ságvár községekben működtek a vizsgált időszakban malmok. A Kis-Koppányt 18,28 km hosszúságban először 1897-ben, majd 1930-ban tisztították. Az érdekeltségi terület 1897-ben 654 kat. hold 333 négyszögöl volt, 1930-ban azonban csak néhány holdat érintett.

85 A Kis-Koppány és mellékvize nem tartozott a jelentős vízfolyások közé. A Siótól az ádándi malomig 1,7 m, innen a Jaba torkolatáig 1,3 m, e felett 0,5 m széles volt a meder. így a malmok magára a patakra épültek, mert csak így tudták a szükséges energiát biztosítani. A tavaszi hóolvadáskor, nyári esőzések alkalmával megnövekedett vízmennyiséget legfeljebb kisméretű árapasztó csatornával vezették le. A bálványosi malom árapasztó zsilipje és malomfője 151,9 m duzzasztással épült, bár a kultúrmérnöki hivatal az eredeti magasságot leszállította. A vízhasználat — egy felülcsapott vízikerékkel — mindössze 150 l/sec volt.

8 Hasonló duzzasztással működött a ságvári malom is, amelynek vízjogi engedélye 1901-ben kelt. Itt 2 db felülcsapott vízikerék dolgozott, (3,3 m szélesek), amelvek 3 m esést hasznosítóttak.

87 A malmok számára sok energiát biztosított a Koppány is. E patak szabályozása Tolna megye feladata volt, ahol 1930-ban alakult meg a Nagykoppány Szabályozó Társulat, de maga a munka a somogyi községeket kevéssé érintette.

88 A patak felső szakaszán Fiadtól Törökkoppányig minden községben épültek malmok. Mivel a Koppány viszonylag bővizű volt, a malmok elrendezése legtöbb esetben az 5. típus szerint történt. A fiadi malmot 1890-ben igazolták. A malomfőben és az árapasztóban a duzzasztózsilip magassága 29,85 m volt, az árapasztó csatorna pedig 160 m-t tett ki. Az alsó malomárok nem a Koppányba, hanem egyik kisebb vadvízárkába torkollott.

89 Kisbárapáti községben a vízjogi törvény végrehajtásakor 3 malom működött. A Burbucs malmot 1910-ig hajtotta a víz ereje, ezután gőz alkalmazására tértek át.

90 A felső Ponttola malom és az alsó községi malom közös csatornában épült, azonban a Ponttola malmot nem igazolták. A községi malomnál eredetileg nem volt árapasztó, azonban a felső malom megszűnése miatt a vízfolyás meggyorsult. Ezért szükség volt kb. 500 m árapasztó csatorna építésére, amely a felső malomárokból a vizet a Koppány főmedrébe vezette vissza.

91 A Koppány Somogy megyei szakaszát rétek kísérték. A patak felduzzasztása, amely a talajvíz szintjét is emelte, hasznos volt a rétek tulajdonosainak, azonban ők is tiltakoztak a túl magas vízosztóművek, malomfők és árapasztók építése ellen. A kultúrmérnöki hivatal emiatt szállította le 1895-ben a somogyacsai malom duzzasztási magasságát. A rétbirtokosok azt is kérték, hogy a malomtulajdonos a patak községi szakaszát tisztítsa ki, azonban ezt a kérést a hivatal nem teljesítette. Általános szabály volt ugyanis, hogy az energiát adó patakot a malom felett csak azon a szakaszon kell kitisztítani, ahol a visszaduzzasztás érezhető.

92 A törökkoppányi és szorosadi malmok szintén közös csatornában voltak. A duzzasztási magasság 95,52 m-t ért el, az árapasztó a 2 m széles felső malomárokból a Koppány említett vadvízárkába vezette a felesleges vizet.

93 A Koppány bal oldali mellékvizei közül az Andocsi-patak, a Zics-Miklósi-Szo rosadi vízfolyás és a Pernec-patak hajtott malmot. Bizonyára adott korábban energiát a Körisesberki vízfolyás is, azonban ezt a már említett vízitársulat 1899-től szabályozta, ami az itteni vízművek megszűnését is jelentette. Az Andocsi-patak mellett 2 malomcsatorna épült, amelyek 4, viszonylag nagy teljesítményű malmot hajtottak. Az andocsi Ténta malom 195 l/sec, a kétkerekű községi malom 300 l/sec