Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

Patak neve mérés helye Hossza Vízgyűjtő km km

2 LKV Vízállás cm ÁTV LNV LKQ Vízhozam l/sec KÖQ NQ5096 NQ 3% Nyugati-Gyöngyös Kisdobsza 32 187 2,

S 126 5 400 13000 45000 Közép-Gyöngyös Nemeske 2 s 152 0 170 5 400 15000 55000 Keleti-Gyöngyös Szigetvár 25 82 -47 150 0 210 10000 35000 Egy. Gyöngyös Kétújfalu 43 499 6 80 380 30 1200 20000 70000 Almás-patak Szigetvár 39 221 48 101 326 10 450 18000 52000 LKV - legkisebb vízállás KÖQ - vízhozam közepes vízállásnál ÁTV - átlagvíz NQ - vízhozam nagyvíznél LNV - legnagyobb vízállás %o - a jelölt vízhozam gyakorisága LKQ - vízhozam legkisebb víznél Mivel forrásaink a malmok vízfelhasználását l-ben adták meg, a vízhozamokat az összehasonlítás kedvéért hasonlóképpen jelöljük. Kisebb-nagyobb malmok nemcsak a felsorolt, és a vízrajzi szolgálat által számon tartott folyókon voltak, hanem mint látni fogjuk, ezek mellékvizein is. A legtöbb energiát azonban — a már említett csatornák kivételével — e vízfolyások szolgáltatták. A Somogy megyei folyók és patakok általában finom, lebegő hordalékot szállítottak, görgetett hordalék csak a Dráva vízrendszeréhez tartozó patakokban fordult elő kisebb mennyiségben, és így a hordalékviszonyok szintén kedvezőek voltak a malmok számára. Az első magyarországi vízimalmokat a középkorban építették. A jelentősebb folyókon helyüket változtatni képes hajómalmokat a parton rögzített cölöpökhöz, malomkarókhoz erősítették, sok esetben azonban e malmok két építményből, házhajóból és völgyhajóból álltak. A malomkereket a völgyhajón helyezték el, az energiaátvitel és maga az őrlés a házhajóban történt.

14 Témánk szempontjából fontosabbak voltak a pataki malmok, amelyek szintén már a középkorban megjelentek, és a hajómalmokkal szemben, a 19. század folyamán sem vesztettek jelentőségükből. A legegyszerűbb vízimalmok a horizontális szerkezetű kanalasmalmok voltak. Ezeknél a vízikerék és a tengely egy síkban forgott, és nem volt szükség erőátvitelre. Főként a hegyvidéken épültek, ahol nagy volt a patakok esése, de kicsi a vízhozamuk. A pataki malmok jelentős része áttételes malom volt, ahol a vízikerék függőleges síkban forgott, és a hozzá tartozó gerendely és fogaskerék biztosította az energiaátvételt. A vízikerék teljesítménye a víz sebességétől, tömegétől, az ütközőfelület nagyságától, valamint a tengely és a hatáspont közötti távolságtól függött.

1-1 A vízikerekek működésük szerint két csoportra oszthatók: 1. felülcsapott vízikerekekre, amelyeknél a víz a súlyával hoz létre forgómozgást; 2. alul-vagy oldaltcsapott vízikerekekre, amelyeknél a víz lökésével szolgáltatja az energiát. Szerkezetük szerint a vízikerekek lehettek szabadlapátosak, vagy szekrényes, cella-