Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában
1910-ben ez a gyár már 80 munkást foglalkoztató, teljesen mechanikai berendezésű üzem volt. Áruit Horvátországba és Ausztria minden tartományába szállította. 1912-ben a helyi sajtó megemlíti, hogy elsősorban tornacipőiről nevezetes. 53 Papírgyára nem volt a városnak, de élelmiszeripara, gyárak és ipartelepek vonatkozásában is nagyon gazdag és sokszínű. Itt csapódik le a város mezőgazdasági háttere. A 19. század végén Franz Lajos és társa gőzmalma, Ádler Mór pászkakészítő gyára és Weisz Jakabnak ugyancsak pászkasütő gyára volt Nagykanizsán. Feljegyezték a malátagyárat és sörfőzdét, mely részvénytársasági formában működött, továbbá Blau M. Fiai cognac- és pálinkagyárát. Egy rövid ideig volt Nagykanizsán egy szivargyár is, melynek tulajdonosa Hollandiában tanult. Itt jegyzem meg, hogy Blau konyakgyárával kapcsolatosan 1896-ban egy sztaniolkupakgyár is dolgozott Nagykanizsán, amelyet Szterényi gyáripari összeállításában a vas- és fémipar cégei között szerepeltetett. A fent említett gyárak közül 1904-ben csupán 3 üzem szerepelt az ország ipartelepei között. Franz és fiai gőzmalom Nagykanizsán 97 munkással dolgozott, gépi teljesítményét nem jegyezték fel. A nagykanizsai malátagyár és sörfőzde rt. 90 lóerős gépparkkal és 60 munkással dolgozott, Blau M. Fiai cognacgyár, pálinkafőzőé, rum- és likőrgyár viszont 23 lóerős gépparkkal és 10 munkással állította ekkor elő termékeit. Az 1906-ban kezdődött ipari felvétel adataiból azt is megtudjuk, hogy Franz Lajos és fiai gőzmalom és villamostelepe 1894-ben létesült. Megemlíti ez a felvétel a pótkávégyárat Nagykan izsán. A Zalai Közlöny, amikor 1910-ben áttekintette Nagykanizsa gyárait, az élelmiszeripari üzemek közül első helyen a Pátria nagykanizsai pótkávégyárat emelte ki, amelynek 1905-ben emelték ízléses épületét a szentmiklósi országút mentén. Ezt az üzemet iparvágány kötötte össze a Déli Vasúttal. Eleinte külföldről szerezte be a cikóriagyökeret, de 1910-ben már Zala és Somogy több kis- és nagygazdája szállította ezt a gyárnak. Számukra is jövedelmező volt ez, hiszen magyar holdanként 80-100 mázsa termett, és ez holdankénti 400 korona jövedelmet jelentett. 1910-ben — a lap szerint — 60-80 munkás dolgozott ebben agyárban, akik Nagy- és Kiskanizsáról, illetve Szentmiklósról jártak be naponta'. A munkásoknak tiszta étkezőjük és pihenőhelyük is volt a gyárban. A hivatalos statisztika évi 70 munkásról emlékezett meg. 54 1912-ben a helyi lap arról számolt be, hogy amióta ez a gyár a Monarchia-szerte ismert Frank cég tulajdonába került, azóta nemcsak gyártmányának minősége javult, hanem forgalma is megnőtt.^ Az 1910-es évek címtáraiban még „Pátria" nagykanizsai pótkávégyár, Schwarz és Tauber utódai címen szerepel, és 30 lóerős géppark, továbbá 80 munkás dolgozott falai között. Nagykanizsa másik fontos üzeme: a Nagykanizsai Malátagyár és Serfőzde Rt., amely az első gyárak között volt ebben a városban. A század első éveiben a Pesti Kereskedelmi Bank tőkéje is támogatta. E nagyméretű, impozáns gyár iparvágányán 1910-ben naponta több vasúti kocsisor futott be. Évente 200 vagon volt a malátatermelése, amelyért — a Zalai Közlöny szerint — külföldi sörgyárak versenyeztek. Jól tudta értékesíteni a gyártás melléktermékeit is (élesztő, szárított sörtörköly, malátacsíra állathizlaltatás céljaira stb.). 56
