Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában

telepét 1894-ben alapította. 1910-ben 140 munkást találunk s rajtuk kívül még 21 tisztviselőt alkalmaztak itt. Ebben az évben a várossal új szerződést kötött, amelynek értelmében Nagykanizsa köz- és magánvilágításánál kisebb átalakításokat kellett eszközölnie. Hamarosan azzal hívta fel magára a közfigyelmet, hogy alaptőkéjét 4 millió koronára emelve részvénytársasággá alakult át.

4

^ A nehézipar 4. iparágában, a ma építőanyag iparnak nevezett kő-, föld- és agyagiparban a 19. század második felében a következő téglagyárakat jegyezték fel: Billisits József jogutódainak téglagyára volt Nagykanizsán és Zalaegerszegen, Haba Fáinak téglagyára Nagykanizsán és Stern J. Mór és Fia Cégnek ugyancsak téglagyára ugyanott. 1904-ben csupán ennek az utolsó cégnek adatait találjuk Nagykanizsán az ipartelepek között ebben az iparágban. Ekkor 45 lóerős géppark és 77 munkás dolgozott ebben a gyárban. 1914-ben az ipari címtár szerint két téglagyár és egy műkő és cementgyár dolgozott Nagykanizsán. Sartory Oszkár műkő és cementárugyárába 50 munkás, gépi erő nélkül állított elő műköveket, lépcsőfokokat, különböző zsilipeket vízelzárókat, csatornázáshoz szükséges betonalkatrészeket. A Herkules Téglagyár Rt. ugyancsak gépi erő nélkül 60 munkással állított elő kézi és géptéglát, klinkertéglát és különböző típusú cserepeket. Megtaláljuk itt a Viktória gőztéglagyárat, amelyet Reichenfeld Gyula és társai a hajdani Billisics téglagyár átvételével létesítettek és amelyben ekkor 60 munkás és 60 lóerős géppark állított elő különböző téglákat, tetőcserepeket és alakcsöveket. Nagykanizsa legjelentősebb téglagyára azonban változatlanul Stern J. Mór és Fia gőz- és villamoserőre berendezett téglagyára volt. 90 lóerős gépparkkal és 175 munkással az 1910-es címtárak szerint fal-, burkolat-, párkány-, csatorna- és kongó téglát, továbbá alagcsövet állított elő. Erről az üzemről azt írta a helyi lap 1910-ben, hogy ez a gyár „szinte egykorú Nagykanizsa városias fejlődésével, amelynek építkezési erőforrása volt." Ekkor már két telephelye volt, az egyik a vasútállomással szemben, gőzerővel működött, míg a másik, a Petőfi út végén villanyerővel dolgozott.

4 Az építőanyag kínálat már annak jele, hogy az építőipar is fellendült. Mint láthattuk, 1900-ban és 1910-ben is működött Nagykanizsa székhellyel építőipari nagyvállalat. A Zalai Közlöny 1910-ben azt írta, hogy Nagykanizsa „speciálisan téglaváros". A 18-19. század elejéről fennmaradt szalmafedelű földes hajlékok tömör sárfalból épültek, de a szegényebb építkezéseknél is alkalmaztak téglát és vályogot. Az elmúlt néhány évtizedben azonben már teljesen a tégla dominált, — ahogy ezt a lap írta —,

48 A nehéziparhoz is sorolható vegyiparnak 1910-ben mindössze egy üzemét tekintették a kortársak gyárnak, noha ez az üzem seholsem szerepelt a gyárak sorában. Máyer Károly vegytisztító, pliszírozó és gőzműfestőgyára 1892-ben vegytisztítóműhelyként indult, majd az államtól kapott gőzgéppel gyárrá alakult át. 1910-ben a helyi lap beszámol arról, hogy- a gyár tulajdonosa körforgó kefélő gépet alkalmaz üzemében, amelyet 1910 tavaszán Budapesten az Iparcsarnokban bemutatott és külföldön is szabadalmaztatott. 1912-ben Nagykanizsa gyárai között ez az üzem már nem szerepel. 9 A könnyűipar ágazatai közül a faiparnak — éppen a környék fában való gazdagsága miatt — jelentős szerep jutott. A századfordulón kiadott hazai gyárainkat felmérő munkában Ritgers Guidó fatelítő telepét jegyezték fel Kanizsán, mint gyárüzemet ebben az iparágban, továbbá Bettelheim Győző nádszövet és szalmahüvelygyárát.