Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara két bankot és 2 takarékpénztárat jegyzett fel, amelyekben összesen 9 segéd és 2 férfi munkás (feltehetően hivatalszolga) dolgozott. Ez a 4 intézmény fizette akkor Nagykanizsán az iparforgalomból származó jövedelemadó 33%-át.

31 Nagykanizsán Péccsel egyidőben, 1845-ben létesült takarékpénztár 15 ezer pengő forint részvénytőkével, amelynek 1857-ben is változatlan volt ez az alaptőkéje. Viszonylag korán megtörtént a bankalakulás is Kanizsán. 1868-ban 200 ezer forint részvénytőkével jött létre a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság, majd 4 évvel később, 1873-ban Nagykanizsai Bankegyesület néven ugyancsak 200 ezer forint részvénytőkével új bank alakult. 1894-ben mindkettő jelentős nyereséget produkált, az első több, mint 14 ezer, a második közel 17 ezer forint nyereséget mutatott fel. A már említett takarékpénztár 1894-ben már 60 ezer forint részvénytőkével működött és az az évi nyeresége meghaladta a 70 ezer forintot. 1879 óta ugyancsak Nagykanizsa volt a székhelye az Osztrák-Magyar Bank egyik fiókjának is. 1870-ben 100 ezer forint részvénytőkével megalapították a Dél-Zalai Takarékpénztárat, amelynek ugyancsak Nagykanizsa volt a székhelye. 1894-ben nyeresége meghaladta a 40 ezer forintot. A hitelintézetek közül 1862-ben Nagykanizsai segélyegylet jött létre, majd 1873-ban egy tiszti önsegélyező szövetkezet alakult. Az előbbinek törzsbetétje 464 ezer forint volt, az utóbbiban 8490 üzletrész került feljegyzésre. Mindkettő nagy nyereséggel dolgozott. 1881-ben a Dél-Zalai Takarékpénztárral évesített önsegélyező szövetkezet alakult meg Nagykanizsán, amelynek befizetett törzsbetét állománya 1894-ben meghaladta a félmillió forintot.

32 Ezek a hitelintézetek tehát megadták Kanizsa kereskedelme számára a megfelelő pénzügyi hátteret, amely 1885 és 1914 között újabb virágzásnak indult. Ebben az időszakban a vasút, amely a város fejlődése szempontjából nagyon pozitív, előrelendítő gazdasági tényező volt, — most az ellenkező irányban kezdett el hatni. A kiépülő vicinális hálózat elterelte a forgalmat Kanizsától, s ezzel újabb beszerzési területek szerzésének akadályozójává vált. S ez a kereskedelemnek azt az ágát tette tönkre, amely eddig a kocsikkal behozott gabona és termények bevásárlásával foglalkozott. Ugyanakkor azonban egy újabb követelmény lépett előtérbe: a gabonaüzlet megmaradt, de tárházak alapítására, építésére volt szükség. 1896-ban a helybeli pénzintézetek körraktárakat építettek, amelyek azonban már elkészülésük alkalmával szűknek bizonyultak úgy, hogy néhány év múlva újabb raktárakat kellett építeni. Nagy lendületet vett a borüzlet, amely még a filoxéra után is, noha ez a vidék szőlőállományát nagyon tönkretette, évente 200 ezer hektoliter bort szállított Nagykanizsáról Ausztriába, sőt 1892-ig Svájcba is. 1896-ban a mai Nagykanizsa területén tenyésztették az egész nagykanizsai járás baromfiállományának 33%-át.

33 Ez adta az alapját a Nagykanizsáról megszervezett tojásszállításoknak. A bécsi tojástőzsdén külön feltüntették az árlapokon a Nagykanizsáról szállított friss tojást. A konzervált tojás pedig Triesztben talált jó piacra.

34 Fontos kereskedelmi ág volt Nagykanizsán a 19. század második felében a fával való kereskedés. Ez indított el egy egyedülálló kereskedői karriert. Gutmann Henrikről van szó, aki nagykanizsai kereskedőként 1884-ben a Dráva partján fafeldolgozó üzemet indított. Ennek jövedelmezősége párosulva a jó kereskedelmi érzékkel a Gutmann családot a hazai nagytőkések sorába emelte. Innen indult el