Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában
tehát a hazai fináncburzsoázia egyik jelentős családjának karrierje, amelynek őse hazátlan zsellérként kezdte Nagykanizsán és unokái már bárók voltak. 3 " 1 iMég a kereskedelemnél maradva kell megemlítenünk azt a rendkívül érdekes rendszert, amelyre már 1876-ban az alkuszok és ügynökök nagy száma utalt. S ez az üzletszerzésnek utazással járó módja. A Nagykanizsa kereskedelmét tárgyaló tanulmány szerzője írja: „Szombatonként szorgalmas hangyaboly gyanánt özönlik haza a sok kereskedelmi utazó, a gyékényesi állomás kis restaurációs szobája alig tud helyet adni nekik a Kanizsára menő vonat beérkeztéig és egész hétre foglalkoztatják a hozott rendelésekkel megbízó cégeiket." 36 Más oldalról viszont éppen ennek a kereskedelemnek a szükséglete hozta létre a Déli Vasút teherállomásának szomszédságában azokat a raktárakat, amelyeknek alapítója és tulajdonosa a Nagykanizsai Tárházak RT volt. Ez az érdekeltség a helybeli pénzintézetekkel együtt 1899-ben két raktár felépítésével kezdte működését, amelyet további két raktár létesítése követett. 1910-ben már ezer vagon befogadó képességű tárházsor állott a vasút mentén, amely villannyal hajtott tisztítógépekkel, darukkal felszerelten gyári jelleggel dolgozott. 1910-ben az évi forgalma 3800—4000 vagon volt. 37 Ez az épületsor már önmagában is a város kereskedelmének jelentőségét reprezentálja. Ha megvizsgáljuk a századfordulón Nagykanizsa és a mai Nagykanizsa népességének foglalkozási arányszámait (lásd VI. táblázat), azonnal feltűnik, hogy míg a mai város területén élő népességnek 1900-ban és 1910-ben is mindössze 8%-a élt kereskedelemből (a szűkebb városban, az akkori Nagykanizsán mindkét időpontban ez az arány 9% volt), mégis a kereskedelem szerepe a város életében központi jellegű volt, s az egész társadalmi mozgást szinte ez az ügyes, mozgékony réteg szabta meg. Ez befolyásolta — bizonyos mértékben — a közlekedés, sőt az ipar alakulását is. 1862-ben ezt írta a kanizsai lap: „..itt, hol Kanizsa helyzeténél fogva világkereskedelemmel áll szemközt, és itt, hol a végtelennek tetsző őserdőkben még évtizedekig is hézagot nem okozva telik ki a fűtéshez kívántató fa: felszámolhatatlan kincsnek forrása, biztos alapja a vasút." Igaz, ekkor még olyan rosszak voltak az utak, hogy 7 csupán egy-egy bécsi, soproni vagy nagykanizsai nagykereskedő utazott a szombathelyi Strassen Omnibusszal, vagy a kőszegi Lonkutscherek „óvilági, döcögő járműveiben". 38 Ez a megjegyzés arra utal, hogy a nagykereskedők Vas megyéből szereztek távoli útjaikra fuvarost. 1876-ban a közlekedés egyetlen vállalkozója szerepel csak az Iparkamara felmérésében Kanizsán, pedig tudjuk, hogy a vasút megjelenése előtt a terményt és a bort helybeli és vidéki fuvarosoknak kellett szállítaniuk. A fuvarosok „ellenőrzésének" érdekes módját írja le Blankenberg. Minden kocsival egy lepecsételt borosüveget is küldött a kereskedő, amelyben lévő bornak egyeznie kellett minőségben a hordóban küldött borral. így ha a fuvaros útközben megvizezte a bort, s amint a nem egyezett a hordóban lévő borral, akkor elvesztette a fuvardíját. 39 Utóbb ez a fuvaros réteg valószínűleg erősen megritkult, de ez a tény a statisztikákban nem követhető nyomon, hiszen ennek a rétegnek eredeti foglalkozása földműves volt. A századfordulón a közlekedésből élők aránya Nagykanizsa területén már maghaladta a kereskedelemmel foglalkozókét, 1900-ban a népesség 12, 1910-ben
