Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában
A kereskedelem az a gazdasági ág, amelyben a legnagyobb elmaradás volt kimutatható Nagykanizsa és a később beolvadt, elsősorban agrárjellegű települések lakosainak foglalkozása között (lásd V. táblázatot). A 6 település (Bajcsa, Kiskanizsa, Korpavár, Palin, Bagolasánc és Szentmiklós) közül mindössze Kiskanizsán volt 12 kereskedés, amelyben 2 segéd és 3 tanonc dolgozott. Közöttük 5 szatócs, 6 vegyeskereskedő és 1 mészkereskedő volt. 28 A Nagykanizsán található kereskedések nagy száma már jelzi, hogy a város jelentős kereskedelmi központ volt. A helyi viszonyok jó ismerője szerint a 19. század elején az élénk mederben fejlődő terményexport alakította ki a későbbi több ágú kereskedelmet. 29 Ez a megállapítás nagyon logikusnak látszik, hiszen — mint láttuk — Fényes Elek korai felméréseiben is jelezte már, hogy Somogy megye nagy részéből ide hordták a gabonát, s amellett kedvező fekvésénél fogva a déli irányból nagy tömegben érkező sertések és ökrök értékesítése is Nagykanizsa kereskedőin keresztül történt. Ezen a réven ismerték meg azután a kanizsai kereskedők a távoli piacokat és ők is ismertté váltak ott. Bécsből, Triesztből, Grácból vasárut és egyéb kézműipari terméket hoztak a szekerek, Triesztből pedig ezeken kívül kávét, teát, indiai és arab fűszereket. így szakosodott azután a kereskedelem olyanná, amilyen sokszínűnek IV. számú táblázatunk adatai mutatják. Ezek a kereskedők már komoly tőkeerővel rendelkező polgárai voltak a városnak. Nagykanizsa külföldi iparcikkeivel vas és fűszerkínálatával messzi környékről vonzotta a vásárlókat és a viszonteladókat egyaránt. E speciális cégek mára 19. század első felétől kezdtek Nagykanizsára telepedni. Vaskereskedés, gabonaüzlet, bőr- és állatkereskedés, könyvkereskedéssel egybekötött könyvnyomda, sör-, bor- és bőrkereskedéssel foglalatoskodókon kívül már korán megtelepszik itt a gyarmatáru kereskedő is. A szakszerű pincézés révén bort még Franciaországba is szállítanak konyakkészítés céljából. Amikor az 1850-es években megépült a bécs-trieszti és a bécs-sorproni vasútvonal, akkor a fuvarozás már egyszerűbb lett, de igazi könnyebbséget az 1860-ban megnyílt Pragersdorf-Nagykanizsa, majd az 1861-ben megnyitott Nagykanizsa-Buda vonal jelentette. Ehhez járult az 1865-ben megnyitott vasúti forgalom Sopron és Nagykanizsa között, továbbá az 1868-ban meginduló vasúti forgalom a barcs-murakeresztúri vonalon. Nagykanizsa kereskedelmének fontossága ezzel még jobban megnőtt, hiszen a heti piacokra érkező több ezer kocsi gabona és egyéb termény már vasúton került elszállításra Sopronig, Győrig, Zágrábig, Lajbachig. 1860 és 1885 között több új kereskedő cég keletkezett és addig ismerelen áruk váltak fontos alapanyagokká. Pl. a Bettelheim B. és Fia cég több száz vagon rongyot szállított papírgyáraknak, a Gutmann és Lővy cégek repceolaj magokat szedtek össze Tolna megyében és finomították azt. Kereskedők voltak az 1850-es években Nagykanizsán megalapított első gőzmalom tulajdonosai is, amely malom azonban 20 évi működés után leállt, s már az 1876. évi összeírásban nem szerepel. Palinban a flandriai gróf uradalmában felépített gőzmalmot ugyancsak kanizsai kereskedők vették bérbe, de az hamarosan leégett. 1876-ban azonban már ismét működött ott gőzmalom. 30 A kereskedelem „aranykorának" számított Kanizsán az 1860-1885 közötti pár esztendő, s ezt nemcsak a vasútvonalak megnyitása révén olcsóbbá váló szállítási lehetőségek mozdították elő, hanem a kedvező pénzpiaci helyzet is.
