Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában

A kortársi irodalomban már az 1860-as évekre vonatkozóan azt jegyezték fel, hogy a határban viszonylag sok a feles bérlet.

24 A szőlő nagy része a Szabadhegyen termett, amely magánbirtokosok kezén volt. A filoxéra itt is sok kárt tett. 1896-ban 6 kat. hold volt a határban parlagszőlő.

27 A mezőgazdaságról — e statisztikai adatokon kívül — csak szórványos adataink vannak. 1871-ben a helyi sajtó a belga trónörökös palini uradalmáról adta hírül, hogy azon sajtkészítő üzemet akarnak létesíteni. Ugyanennek az évnek a telén viszont ezt az uradalmat haszonbérbe adták ki.

26 Nagykanizsa legfőbb erőssége nem a mezőgazdaság volt, amelyet határában műveletek, hanem a kereskedelem, amely csak részben épült erre, nagyobb részt távolabbi vidékek termékeit közvetítette távolabbi vidékekre. Az iparforgalom és népessége Nagykanizsa már a korai időktől fogva kereskedelméről és iparáról volt nevezetes. Ezt elsősorban kedvező közlekedésének tulajdonították. Az országleírások, a városról készült történeti munkák ezt emelték ki, sőt, kereskedelméről, annak történetéről külön monográfia is készült.

2 A mai város területén iparral, kereskedelemmel és közlekedéssel foglalkozók számát először 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara irattá össze településenként, a hatáskörébe tartozó Dunántúl egész területével együtt. A IV/C. táblázat Nagykanizsa iparforgalmának keresőit mutatja be. Eszerint az akkori Nagykanizsán az ipar 68 szakágazatában 362 önálló vállalkozó dolgozott, akiknél 543 segéd, 271 tanonc, 42 férfi és 29 nőmunkás állott alkalmazásban. A kereskedelem lenyűgöző. Az iparforgalomban összesített önálló vállalkozók 37%-a volt kereskedő. A kereskedelem 27 szakágazatában 211 kereskedést találunk, amelyben 154 segéd, 62 tanonc, 11 férfi és 2 női munkás dolgozott. A kereskedések jelentőségét mutatja, hogy az iparforgalomban 1876-ban fizetett jövedelemadó 40%-a a kereskedőktől származott. Többségük vegyeskereskedő volt (54 vállalat, 29 segéddel és 15 inassal), s ezek fizették a legnagyobb adót, a város összes kereskedői által 1876-ban fizetett adó 27%-át. Utánuk számban az „alkusz" következett (40 vállalkozó 4 segéddel), de alacsony adófizetési kötelezettségük e foglalkozáscsoport alacsony jövedelmezőségét mutatja (3% )• A legjövedelmezőbb a gabonakereskedelem volt, 9 kereskedő (6 segéddel és 3 tanonccal) 863 forint adót fizetett, a nagykanizsai kereskedők által fizetett adó 10%-át. Jelentős összeggel adózott a 7 fűszerkereskedő is, akiknél 16 segéd és 9 inas dolgozott. Ők fizették az összes adó 2%-át. 500 forint fölötti adója volt a 7 bőrkereskedőnek és a 3 vaskereskedőnek, akiknél 10-nél több alkalmazott dolgozott. Viszonylag magas adót fizetett a 2 díszműkereskedő, a 7 lisztkereskedő, a 8 rőföskereskedő, a 6 ruhakereskedő és a 8 terménykereskedő. Rajtuk kívül találunk még a városban bútorkereskedőt, déligyümölcs-, divatáru-, kalap-, malomkő-, nyersbőr-, papír-, posztó-, és vászonkereskedőt is. A kereskedelmi vállalkozók között feljegyeztek még egy-egy pióca- és sertéskereskedőt, s feljegyeztek két sörraktárt is. Ez utóbbiban csupán 4 munkás állt alkalmazásban. A város 29 szatócsa összesen 3 segédet alkalmazott, s ezek összesen az évi adó 3 %-át fizették. Megemlíteném még az ügynököket is, akik körében 6 önálló vállalkozót jegyeztek fel 4 segéddel és 3 tanonccal, s akik összesen 79 forintot fizettek adóba.