Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában

NAGYKANIZSA, SOMOGY KAPUJA A DUALIZMUS KORÁBAN T. MÉREY KLÁRA A mai Nagykanizsa 140 évvel ezelőtt még egy mezővárosból állott, amelynek rendezett tanácsa volt, továbbá öt falu és egy népes puszta alkotta mostani területét. Ez utóbbi (Sánc) és Bagola, továbbá Szentmiklós még csak nem is ugyanabban a megyében feküdt, mint Nagykanizsa, hanem Somogy megyéhez tartozott. A lakosság nemzetisége is utal e terület viharos, háborúkkal és nélkülözésekkel teli múltjára, mert Bajcsa horvát falu, Bagola, Sáncpuszta, Palin és Korpavár magyar település, s az akkor még Szentmiklósnak nevezett mai Miklósfa magyar és horvátok lakta falu volt. Nagykanizsa, amelyet Fényes Elek 1851-ben kiadott Geographiai szótára német és horvát nevén is említ, két részre oszlott: Nagy- és Kiskanizsára. A két várost széles mocsár választotta el. A kettős település összesen közel 10 ezer lakosa nemcsak nemzetiségi szempontból tagolódott, hanem vallásilag is erősen megoszlott. A római katolikus, a görögkeleti templom és parókia mellett az 1500 főnyi zsidó lakosságnak zsinagógája is volt. E város — mint Fényes írja — „felette élénk, mert Pest és Horvátország, ismét Bécs és Szlavónia, s Bosnyák országok közt feküdvén, kereskedése nagy fontosságú: sertés-, gabona-, marhavásárai felette híresek, s törökországi sertések, ökrök mind itt mennek keresztül; ezenkívül majd csaknem egész Somogy innen veszi a gyári és gyarmati árukat." Az élénk kereskedelmen kívül, amelyet az ott lévő sóház is fellendített — ez a város volt Batthyány Fülöp herceg uradalmának központja. Ugyanakkor több szivargyárat és „számos kézművest" említ a szótár, amellett több iskolát, így egy piaristák által vezetett kisebb gimnáziumot, királyi tanítóképző intézetet és „egy jó izraelita tanodát"

1 Eszerint Nagykanizsa ekkor pezsgő életet élő és környékére nagy vonzóerőt gyakorló város volt, már több mint mezőváros, de — polgárai törekvései ellenére — nem érte el a szabad királyi városi rangot." Népessége 1951-ben 9 836 lélek volt, amely 1841-hez képest éppen 1000 fővel volt több. 1841-ben azonban Fényes Elek országleírásában azt is megtaláljuk, hogy a lakosság 31%-a (2759 fő) Kiskanizsán lakott. A Nagykanizsa területén élő 6077 főből pedig 79% volt római katolikus, 20% izraelita s a maradék 1% református, illetve görögkeleti (óhitű). Nemzetiségileg s vallásilag (amely sok vonatkozásban a foglalkozást is jelöli, hiszen az izraeliták zöme kereskedő volt, míg az agrárnépesség többsége a katolikus vallást követte), s feltehetően a tanultsági szintet tekintve is a város lakossága nagyon vegyes, erősen megoszlott. Fényes 1841. évi kötete részletezőbb a Geographiai szótárnál, s ebben egy „caputinus monostort", a piaristák 6 oskolás katolikus