Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bodosi Mihály—Gyarmati Béla: Dr. Csorba József élete és működése (1789—1858)
A lényegi megállapításai: nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy az elmezavarok harmada teljesen meggyógyítható, további30%-apedig olyan ménékben javítható, hogy munkára lehet fogni, amiben igen hasznosan képesek tevékenykedni. A gyógyítás és a munkaterápia egymás mellett alkalmazása a helyes út, melyet egyetlen intézettel csak részleteiben lehet megoldani. A felmérési adatai szerint az 1828-as adatokhoz viszonyítva az elmebetegek száma 28-ról 64-re, a kreténeké 81-ről 182-re, a vakok száma 18-ról 124-re, a siketnémák száma pedig 24-ről 77-re emelkedett a megyében 20 év alatt. 43 5. Utolsó évek Somogyban (1848—1851) 1848 és 1849 a megyére a rendkívüli állapotok sorozatát hozták. A független kormány kinevezése után az egészségügy a Kereskedelmi Minisztérium osztálya lett, Sauer Ignácz országos főorvos vezetésével. A Nemzetőrségi Tanács megalakulása után a két osztály egymás mellé került, közös vezetés alatt. A megyei törvényhatóságok áprilisban felhívást kaptak, hogy Egészségi Választmányuk készítsen tervezetet az egészségügyi közigazgatás és az orvosképzés korszerűsítésére s azt juttassa el az országos főorvoshoz. Csorba főorvos vállalkozott a tervezet kidolgozására s annak megyei elfogadása után „Észrevételek az álladalmi egészség rendezéséről hazánkban" címmel kinyomatták s a főhatóságokon kívül, megküldték minden vármegye főorvosának is. Csorba tervezete a megyei szerveződésre épül, egyetemi képzettségű személyzettel, megyei és járási kórházakkal. Nagy gondot kell fordítani a nép általános és egészségügyi kultúrája emelésére. Reméli az orvosi tudás megbecsülését anyagi vonatkozásban is. Jeligéjéből a haza sorsa iránti szorongása érződik, melyben Szemere Bertalan szavait idézi: „A haza nem vért, nem halált kíván, hanem életet cselekedettel, erőt kitartással. " 44 Az 1848 májusától a Dráván túlról fenyegető betörés elleni védelemre szervezett nemzetőrség felállításában Csorba is jelentős szerepet vállalt. Biztosította a műszer-, kötszer-, gyógyszer- ellátottságot és a tartalékképzést. Elkészítette az egységek mellé két csoportba beosztott orvosok kijelölését. A vezetőorvosi megbízást dr. Pfeffer Mihály kapta, de a többi járásorvosnak a helyén kellett maradnia, a lakosság ellátására. Az őrvonal mögött az uradalmak felajánlásából 12 szükségkórházat létesített, melyeknek fenntartását az uradalmak és a szerzetes rendek vállalták. A rendszer néhány kezdeti zökkenő után kifogástalanul működött egészen az év végéig. Szeptemberben Jellasics betörése és átvonulása idején a szabadcsapatok garázdálkodása miatt volt néhány halálos végű sebesülés, de nagyobb veszteség nem érte a lakosságot. Decemberben a karádi járásban kolera riadót kellett elrendelni, mert Kilitiben és környékén több megbetegedés történt. Összesen 28-an betegedtek meg, kik közül egy meghalt. A teljes készültséggel felvonult védekezés Csorba főorvos irányításával két hét alatt elfojtotta a járványt. A katonai védelem nélkül maradt megyét 1849 januárjában ellenállás nélkül szállták meg a császáriak. A vármegye polgári vezetésére Czindery László a vármegye egykori főispánja kapott megbízást, aki azokat a tisztviselőket, kik hajlandók voltak az uralkodóra esküt tenni, megtartotta hivatalában. Csorba rábeszélésére az egész
