Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bodosi Mihály—Gyarmati Béla: Dr. Csorba József élete és működése (1789—1858)

Elkészültek az oltási körzetek, kijelölték a körzetek orvosát, határozatot hoztak, hogy minden oltott után 6 krt fizet a Közegészségügyi Alap. Jelentős lépés volt az a rendelkezés, hogy a vármegye területén működő bábák oklevelének és engedélyüknek felülvizsgálatát rendelték el, melynek számbavétele után az alkalmasnak minősülőket vizsgára rendeltek be, az előzetesen kiadott „Bába-kalauz" anyagából. Az okleveles bábákat 5 évenként a megye költségén továbbképzésre küldték, ha hivatali állásban voltak; a többieket saját költségükre kötelezték. Szülésznői gyakorlatot a jövőben csak írásos megbízás alapján végezhettek.

10 A lelkészeket felkérték, hogy a bábák és a halottkémek munkáját és naplóit rendszeresen őrizzék ellen, a védhimlő oltás hasznáról igyekezzenek a szószékről is meggyőzni híveiket. Csorba jelentette, hogy a hatalmas megye és a hiányos képzettségű járási sebészek közegészségügyi ellenőrzése egy orvos képességét meghaladja. Kérte, hogy 400 ft. fizetéssel szervezzenek másodfőorvosi állást. A főispáni jóváhagyással Segesd székhellyel hirdetett állásra jelentkezők közül az első helyre Christ Nep. Jánost javasolták, akit 1818. május l-jével kineveztek.

11 A két főorvos a megye területét arányosan kettéosztotta, Csorba vezetőorvosi megbízásának fenntartása mellett. A Közegészségügyi Választmánnyal és a Védhimlőoltásokat Ügyelő Bizottmánnyal, a Járvány Bizottmánnyal jó együttműködésüket a Helytartó Tanács dicséretét is kiérdemelt jelentéseik alapossága bizonyítják. A himlő oltottak száma évről évre emelkedett. 1817-ben még 2017 volt, a következő évben 6690, 1819-ben 7002 oltás történt, de ez sem haladta meg a kötelezettek 60%-át. Különös gonddal és pontos számadatokkal terjesztették elő a járványokról szóló jelentéseiket. Az állatok között a marhapestis a száj- és körömfájás, a lovak takonykórja, a sertések orbáncos megbetegedése minden évben jelentkezett valamelyik vidéken. Ezt a jelentést a vármegye nagygyűlése figyelemmel hallgatta, gyakran vitatta is; annál kisebb figyelmet keltett az országos átlagot meghaladó malaria, tífusz, vérhas és a nagymérvű gyyermekhalálozás. Éves gondot jelentett a veszettség elleni védekezés is. Télen a Dráva jegén átjutott farkasok, rókák nagy számban lepték el a megye erdőit s közöttük sok veszett is akadt. Működése első három évében Csorba 64 ilyen okból sebesült embert s többszáz állatot jegyzett fel. A megharapott emberek közül öten a sebeikben, hárman víziszonyban, valóságos veszettségtől fertőzötten haltak meg. Gyakran bizonyult késedelmesnek az orvos hívása s ezért Csorba plakátot nyomatott. Béke Minnyájunkkal köszöntéssel sorolta fel a legfontosabb teendőket, közöttük az orvos azonnali hívását is. A megyegyűléseken ezekről szenvedélyes hangon szólva a mulasztók szigorú megbüntetését (vesszőzését) indítványozta, mert a veszett állat marása emberre, állatra egyaránt halálos veszély.

12 Christet 1819-ben Hont megye főorvosává nevezték ki, utóda Ratsay Antal fél év múlva ugyancsak távozott, de 1920 őszén érkezett Hamrák József dr., meggyökeresedett Somogyban, 1854-ig szolgálta a megyét. 1820-ban nagy létszámmal megkezdték a Dráva szabályozását. A robotra összegyűjtött többszáz ember között vérhas jelentkezett, mire egy részük hazaszökött, tovább hurcolva a fertőzést a családjába. A következő évben ez a jelenség megismétlődött, de olyan viharos gyorsasággal, hogy a munkákat be kellett szüntetni; a vezetők kolerára gyanakodtak. A hír