Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Bognár Tibor: Nemzethűségi vizsgálat a Somogy megyei németek körében (1945-1946)

függ, mennyire rátermett, demokratikus gondolkodású személyek lesznek a bizottságok elnökei és tagjai".* A Hivatal Délnyugat-magyarországi kirendeltségének - melyhez a Somogy megyei kerület is tartozott - 1945. augusztus 12-én megtartott értekezletén Iványi Jenő főosztályvezető kiemelte a telepítés fontosságát és tájékoztatta a tisztségviselőket a potsdami értekezlet németekkel kapcsolatos határozatáról; „A sváb kérdés megoldásánál feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy nemcsak kifejezett volksbundisták ártottak, a magyar földteleneknek, hanem azok is, akik kifejezetten nem mutatták ezt, de titokban annál ártalmasabbak voltak." - hangzott a főosztályvezető tájékoztatója.

0 Az igazoló eljárás munkájának előkészítésére tehát nagy súlyt helyezett a Népgondozó Hivatal és ennek fontosságára minden adandó alkalommal felhívta tisztségviselőinek figyelmét. Szcpessy Géza hivatalvezető 1945. szeptember 29-én a Délnyugat-magyarországi kirendeltség vezetőjéhez intézett levelében hangsúlyozta, hogy a bizottságok „ha megfelelő - legalább látszólag - bizonyító erővel bíró adatok nem állanak rendelkezére, képtelenek a rendeletek, szelleme által célzott magyar érdekeket szolgálni". A hivatalvezető arra is felhívta a figyelmet, hegv ,.a bizottságok nem jogász tagjainak figyelmét ismételten hívják fel a magyar érdekek szem előtt tartására és arra, hogy munkájuknál ne a rendelet betűit, hanem annak szellemét nézzék, s annak, alapjain járjanak el".

i() A németlakta községek a megye keleti felében, a barcsi, igali, kaposvári, nagyatádi, szigetvári és tabi járásban voltak, többnyire érintkezésben Baranya és Tolna megye összefüggő „sváb" vidékeivel.

11 Az alapelvet, miszerint „a bizottság a helyi körülmények figyelembe vételével, a vizsgálat alá vont személyek egész magatartásának, egyéni helyzetének és az összes rendelkezésre álló adatoknak tüzetes és lelkiismeretes mérlegelése alapján" hozza meg határozatát, a bizottságok jórészt tőlük független körülmények miatt nem tudták betartani. Naponta tucatjával idézték be az eljárás alá vontakat, így általában egyegy család ügyének vizsgálatára mindössze néhány perc jutott. Ez természetesen nemhogy a „tüzetes és lelkiismeretes mérlegelést" nem tette lehetővé, de az esetek többségében csupán arra terjedt ki, hogy az érdekeltok tagadásával szembeállították a sokszor bizonytalan hitelességű dokumentációt, vagy egy állítás, egy tagadás alapon a tárgyalásra behívott tanúk legtöbbször közvetett tudomáson alapuló, vagy hallottakra épülő vallomását tekintették perdöntőnek.

12 Csak a legritkább esetben dönthettek eredeti Volksbund-jegyzékek alapján a bizottságok, így a futószalagon lefolytatott tárgyalások valódi bizonyítást nem tettek lehetővé. A bizottságok a rendelkezések és a felsőbb hatóságok által szorgalmazott gyors és radikális megoldás kényszerpályáján mozogtak és a legrikább esetben volt csak lehetőség a tárgyalás elnapolására. Sajátos vonása volt a vizsgálatnak, hogy az eljárás alá vont személyeknek kellett meggyőző bizonyítékot felmutatni arra nézve, hogy nem voltak Volksbund-tagok. Ennek szóbeli tagadását általában nem fogadták cl, még akkor sem, ha ezzel csak egy bizonytalan tanúvallomás állt szemben. Az eljárás nem vette figyelembe az ártatlanság vélelmének klasszikus jogelvét, mely szerint nem a gyanúsított feladata a bizonyítás, s aki minaddig ártatlannak tekintendő, míg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik.

1:5 A vizsgálat megkezdésekor a községek többségében már jelentős számú, sok esetben internálással együtt járó vagyonelkobzás történt, amely összekapni