Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Bognár Tibor: Nemzethűségi vizsgálat a Somogy megyei németek körében (1945-1946)
javasoltak körét. Rendkívül kényessé tette feladatukat, hogy hiteles Volksbund-jegyzékek csak a legritkább esetben álltak rendelkezésre, így nagyrészt tudomás alapján, kétes értékű információkra építve állították össze az elkobzás alá cső személyek névjegyzékeit. A sürgető körülmények miatt és a felsőbb hatóságok által gyors, radikális intézkedésre ösztökélve igen nagy gyorsasággal készültek el az összeírások. Tárgyilagosságot a bizottságok tagjaitól helyzetüknél fogva nehezen lehetett volna elvárni, hiszen az általuk képviselt földigénylők kielégítése nagyrészt az elkobzások mértékétől függött. Ezért igen gyakran jutottak olyan eredményre, melyről csak később derült ki azok megalapozatlansága, vagy légbőlkapottsága/' Egyébként az azonnali végrehajtást sürgető szabályozás már eleve lehetetlenné tette az alapos, körültekintő munkát, bár ezt a gyér bizonyítási anyag még fokozottabb mértékben szükségessé tette volna. A földigénylő bizottságok megalakulásuk után azonnal kötelesek voltak összeírni és leltározni az elkobzandó földbirtokokat és a számbavett felszerelésről már gondoskodniuk is kellett. Betű szerinti értelmezésben ily módon kezükbe került az elkobzott javak feletti rendelkezés joga még mielőtt azok végleges sorsáról az illetékes Megyei Földbirtokrendező Tanács határozatot hozott volna. Sajátos eleme volt az eljárásnak, hogy a németajkúak vagyonának elkobzását megkérdezésük nélkül, a védekezési lehetőség kizárásával végre lehetett hajtani. Az elkobzandó ingatlanok összeírási ívét ugyan a földigénylő bizottságok kötelesek voltak közszemlére tenni, ezt észrevételezni is lehetett, azonban ennek az ügymenet szempontjából nem volt halasztó hatálya. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy még a jogos észrevételek sem akadályozhatták meg a bizottságokat abban, hogy elkobzás! javaslataikat jóváhagyásra felterjesszék. Ezek sorsáról a Földbirtokrendező Tanácsnak soron kívül, de legkésőbb három napon belül határoznia kellett. Mivel a körülmények a helyszíni vizsgálatot nem tették lehetővé, érdemi elbírálás nélkül, pusztán a felterjesztés alapján hozta meg a Tanács az általában jóváhagyó határozatait. Az egyéni kézbesítést a rendeletek nem írták elő, s azok minden bizonnyal nem is történtek meg. Az érdekeltek ezért a benne foglaltakról és a lehetséges jogorvoslatról csak esetlegesen szerezhettek tudomást. A határozatok a fellebbezési lehetőségekre egyébként nem is tértek ki, csak a földreformrendelet végrehajtási utasítása tartalmazta az idevonatkozó kitételeket. Elvileg lehetett ugyan az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz panaszt benyújtani, azonban ezt értelmetlenné tette az a gyakorlat, hogy az elkobzást a fellebbezés elbírálásától függetlenül végre lehetett hajtani. 7 A kormányzat 1945. májusában létrehozta a Népgondozó Hivatalt, melynek a nemzethűségi eljárásban kulcsszerepet biztosított. A földrcformrendelet által kijelölt keretek a németlakta községekben általában nem voltak elegendők a telepítések lebonyolításához. Sok helyütt zavaros volt a helyzet, amelyet nem egyszer éppen a föld igénylő bizottságok hoztak létre. A Hivatal olyan hatáskört kapott, mely az addigi intézkedések revízió alá vételét volt kimondatlanul is hivatva elvégezni. A szervezet a „sváb" ügyekben való illetékességét ugyan csak a július i-jén megjelent miniszterelnöki rendeletben nyerte el, az előkészítés munkája azonban már jóval azelőtt megkezdődött. Szepessy Géza kormánybiztos, az Országos Népgondozó Hivatal vezetője már június 26-án keltezett körlevelében felhívta a tisztségviselőket a nemzethűségi vizsgálat előkészítő munkájában való részvételre, javaslatokat kért az igazoló bizottságok tagjainak kiválasztására, hangsúlyozva „hogy az egész telepítési akció sikere attól
