Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Tilkovszky Lóránt: Aktion „Volksgrundbuch". A Deutscher Schutzbund illegális akciója a magyarországi németség statisztikai adatfelvételére 1927-ben

ügyekbe való beavatkozásnak, sőt kémkedésnek minősíthetik, s ennek a jugo­szláviai német kisebbség csak kárát vallhatja. Nem a német birodalomból tör­ténő titkos finanszírozás, amelyhez ez a statisztikai felmérés a korábbinál meg­bízhatóbb alapot kíván nyújtani, a döntő a német kisebbség fennmaradása, megerősödése, fejlődése szempontjából, hanem az, hogy a németbirodalmi kor­mány jó viszonyt tud-e kialakítani a jugoszláv kormánnyal, amelynek magatar­tásától függ a német kisebbség helyzetének kedvezőbb alakulása. 18 Két nappal később, 1927. február 19-én, a budapesti német követ, Hans Schoen, hasonló aggályainak adott kifejezést, megemlítve, hogy a magyarországi német kisebbség volksdeutseh irányzatának vezetői maguk is „megvalósíthatat­lannak és károsnak" tartják ebben a formában az akciót. 19 A budapesti német követség egyik munkatársának, Levetzownak ugyanezen a napon kelt, Loesch­hez intézett levele bővebben kifejti, hogy Bleyer és Gündisch, akik eddig ma­guk is egyetértettek egy sajátnépi (eigenvölkisch) statisztikai felvétel szükséges­ségével, s hozzá is láttak már ilyen természetű adatgyűjtés megszervezéséhez, miért helytelenítik a Deutscher Schutzbund tervezett akcióját. Azért, mert a külföldi irányítás aligha elkerülhető lelepleződése olyan reakciót válthat ki a magyar kormány részéről, amely megsemmisítő lehet a volksdeutseh irányzatra. Egy Budapesten felállítandó külföldi központ, az országgyűlési választásokkor játszott ellenőri szerepével magát különösen gyűlöletessé tett Kügler vezetésével, s az elmagyarosodott községek németbirodalmi ifjúsági adatgyűjtő csoportok általi tervszerű és rendszeres felmérése a jelenlegi politikai körülmények közt nem vállalható; be kellene érni a magyarországi volksdeutseh bizalmi emberek­nek a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület (Ungarländisch Deut­scher Volksbildungsverein) keretében megkezdett adatgyűjtésével; egy az asz­szimilálódott községek adataira is számot tartó Volksgrundbuch létrehozásának Magyarországon még nem értek meg a feltételei. 20 Bleyer és Gündisch váratlan ellenkezése leszerelésére Loesch Budapest­re küldte közvetlen munkatársát, Walter Kolbet, akinek 1927. március 3-áról 4-ére virradó éjjel, Bleyer lakásán folytatott megbeszélése során sikerült is meg­győznie a két magyarországi volksdeutseh vezetőt arról, hogy a Volksgrundbuch­akcióba való bekapcsolódásuk nélkülözhetetlen a magyarországi önálló német gazdasági szervezkedés általuk annyira óhajtott kibontakoztatásához, s így érde­mes félretenni a szerinte túlzott, és jórészt félreértésen alapuló aggályokat. A Deutscher Schutzbund nevében Kolbe beleegyezett, hogy a magyarországi fő­feldolgozó a németbirodalmi Kügler helyett egy Tschida nevű, magyar állam­polgárságú német legyen, s hogy az illegális statisztikai adatfelvétel lebonyolí­tásának idejét, módját, egész taktikáját Bleyerék határozhassák meg, a hazai politikai viszonyok, atmoszféra alakulásának messzemenő figyelembevételével. Ennek fejében Bleyer és Gündisch hozzájárultak ahhoz, hogy az elmagyaroso­dott német községek statisztikai adatfelvételét németbirodalmi ifjúsági vándor­csoportok végezzék, azzal a kikötéssel, hogy idősebb korosztályhoz tartozó, szi­gorúan fegyelmezett és előzetesen jól kioktatott személyek vegyenek ezekben részt, s fogadják el a magyarországi volksdeutseh vezetők irányítását. 21 Mivel e megállapodás ellenére a budapesti német követ 1927. március 7-i jelentésében továbbra is fenntartotta aggályait a Volksgrundbuch-akcióval szem­ben, mert a statisztikai felmérés németországi központi irányításának leplezésére

Next

/
Thumbnails
Contents