Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Andrássy Antal: A polgári forradalomtól a szocialista forradalomig (1918. ősze)

zcti Tanácsban még az ellenforradalmat ítélték el. Február 25-én a munkásta­nács ülésén megjelent a fővárosból dr. Hamburger Jenő és Gyetvai János is. Ezen a történelmileg is fontos ülésen határozták el a nagybirtokok szocializálá­sát, így a MIR bérletét is. Hamburger beszédében kijelentette: „Meg kell sze­rezni a gazdasági hatalmat és meg kell szervezni a szocialista hadsereget, azután a többi jön magától." A munkásfelszólalók egyhangúan elmondták: „Sem/m körülmények között sem fognak tűrni mást a kormánybiztosi székben, mint szo­cialistát, és ha kell, fegyverrel is meg fogják akadályozni." 175 A munkástanács ülése után a Munkásotthon udvarán gyakorlatozó, kiképzést folytató munkásőr­alegységck Hamburger Jenő és a szónokok kijelentéseit erősítették meg. A kaposvári munkásőrcgységek átszervezése után, illetve a hivatásos, a zsoldot igénylő részét február 23-án egy zászlóaljnyi erőben - a munkásőrzászló­alj-parancsnokság útján - a megyei karhatalmi parancsnokság alá rendelték. 1/6 Ezzel szemben a két századnyi, a zsoldot nem igénylő munkásőr pedig továbbra is a munkástanács alá tartozott. A munkástanács ezzel elérte, hogy egyrészt men­tesült a zsoldfizetés alól, másrészt a megyei, az egyre gyérülő karhatalom, vala­mint az alig létező helyőrség mellett megbízható fegyveresei is lettek. A karha­talmi parancsnokság alá tartozó munkásőrzászlóalj-parancsnokság a zászlóalj teljes felszerelésével együtt a Baross-laktanyába költözött. Jóformán az egész Baross-laktanyát ők foglalták el, mivel a tiszti és al­tiszti kereten kívül alig volt ott néhány katona. A munkásőrzászlóalj rajparancs­nokait a munkásőrök választották, míg a szakasz- és századparancsnokokat, va­lamint a zászlóaljparancsnokot a karhatalmi parancsnok nevezte ki. A szaka­szok élén kivétel nélkül, a katonák gyűlésének jóváhagyása után, a 19. és a 44. gyalogezred pótkeretállományának az altisztjei állottak. A századok tartalékos és továbbszolgáló tiszteket, parancsnokokat kaptak. A zászlóalj parancsnokául Petres János századost, segédtisztnek Kráner József főhadnagyot nevezték ki. Zászlóalj-orvosfőnök pedig dr. Csütörtök József főhadnagy lett. A számvivő al­tiszteket, a szakácsokat és a szolgálatvezetőket a századok választották. Ami az átszervezés egyik legfontosabb, a későbbi hetekben pedig a politikai hatalom­átvétel záloga lett, hogy az egyre gyérülő és számbelileg az alig két századnyi polgárőrséget a munkásőrzászlóalj alá rendelték. Márciusban (24-én) az addig alig, főleg papíron létező polgárőrségtől összesen 200 katonai fegyvert tudtak összeszedni. '" Március elején tehát a Barossban egy kiképzést kapott és kapó, munká­sokból álló, fegyverekkel ellátott karhatalmi zászlóalj tapasztalt tisztek és altisz­tek parancsnoksága alatt állott. Ezenkívül egy zászlóalj nagyságú, de zsoldot nem kapó, milíciajcllegű önkéntes munkásőregység pedig a Honvéd-laktanyá­ban volt. Ök munkaidő után tartották a foglalkozásaikat. A munkaidő utáni el­foglaltság mellett még állandó készültségi alegység, illetve ügyelet tartózkodott a parancsnokságon. Ennek az egységnek a párt, illetve a munkástanács részéről a megbízott parancsnoka Zónig István volt. Az állandó munkásőri ügyeletes szo­ba telefonszáma a 48-as számú állomás volt. 1 ' 8 Közben az idő elteltével az önkéntes „munkásőregység hétről hétre szapo­rodott, a polgárőrség (pedig) hétről hétre fogyott. Ugy látszik, hogy a főváros­ban és az egész országban így történt, mert lassanként a karhatalom, az egész or­szágban a munkásság kezébe került" - írta a kortárs Bereczk Sándor Kaposvár története című könyvében. 1 ' 9

Next

/
Thumbnails
Contents