Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Andrássy Antal: A polgári forradalomtól a szocialista forradalomig (1918. ősze)

Göndör Ferenc valamikor kaposi, ekkor már neves, fővárosi hírlapíró, a Somogyi Hírlap 1918. december 18-i számában Martalócok címmel írt vezércikket. Ebben elmarasztalta a fosztogatókat: „Elszomorítóbb dolgot elképzelni sem lehet, mint hogy egy ilyen szörnyű négy és fél éves háború urán magyar katonák ahelyett, hogy örülnének a békének és az amúgy is borús magyar jövendőt igyekeznének lelkes, békés és odaadó munkával szolgálni, ehelyett elkövetik azt, amitől az ellenséges invázió eddig megóvta ezt a szerencsétlen országot, tehát az ellenség helyett ők dúlják fel, rabolják ki és égetik fel a saját országukat, a saját városukat. . . . Akkor megrendülten tekintünk szét a feldúlt Kaposváron, akkor nemcsak a kárvallottak százait szánjuk és nemcsak a város megdermedt életéért aggódunk, hanem féltjük a magyar népköztársaságot, féltjük ezt a száz sebből vérző, agyonmarcangolt szerencsétlen országot, mert az ilyen megbocsájthatatlan garázdálkodások komolyan veszélyeztetik a forradalom gyümölcseit, de veszélyeztetik ennek az országnak amúgy is gyönge lábon álló területi épségét, mert hiszen ürügyet adnak a hódító ellenséges csapatoknak a rendcsinálás címén való bevonulásra. Ahová pedig az antant csapatok egyszer bevonultak, onnan igen nehezen vonulnak ki."-''''

1 Göndör cikkében remélte, hogy ami Kaposváron történt az példátlan marad az országban. Amikor a cikke az események után egy hétre megjelent, a fővárosból levezényelt tengerészkülönítmény Kaposváron tartotta már fenn a rendet. A Somogyvármegye című napilap a szegény népréteg gondolatait összegezte A fosztogatókhoz, című cikkében:

145 „Mert kik károsodtak a szerdai éjszakai fosztogatással? Azok a szegény emberek, akiknek a részére már közel félmillió értékű bőr- és szövetáru volt felhalmozva kiosztásra. Az új Magyarország új szelleme - a népszellem - meleg cipővel, meleg ruhával készült a téli hideg nyomorúságát a nincstelenektől elriasztani. Jöhet most már a tél, védetlenül, cipőtlenül és ruhátlanul találja a szegényeket, akiket egy éjszaka meggondolatlansága tett ki a nem alkuvó hideg prédájának. Mert ezeknek most már a pénz nem használhat, hiszen nincsen üzlet, ahol valamit is beszerezhessenek." A kaposvári fosztogatást Illyés Gyula két évtized múlva a Kora tavasz című regényében feldolgozta. Bár a valóságtól kissé eltér az előzményeknél, de a fosztogatás apokaliptikus képéhez nem férhet kétség:

[/,b „A főtéren egy kirakatból egyenletes időközökben hirtelen és dühödten, aránytalanul nagy lángnyelvek csaptak ki, mint a rosszul lélegző kályhából. Egy férfi közelgett, hátán szép tükrös szekrénnyel. Arrább két öreg néni szaladt, közrefogva egy nagy göngyöleg talpbőrt, mely hosszú sávot húzott a hóba." Illyés az írói szabadsággal élve, Somszék kifosztásában a megtörténteket ötvözte az alkotói fantázia kellékeivel. Maga az esemény túlságos osztályalapú és szervezett esemény let:. Az alapötletet valószínű a korabeli újságcikkek is sugallták, ahol az anarchista jövendöléseknek hitelt adtak. Illyésnél érthetően az időpontok is eltolódtak, természetes, hogy ezzel nem a történelmi eseményt óhajtotta rekonstruálni. Különben ő írta: „Nem a történelem eseményeit mondom el, hanem konokon csak a leiekéit."

VCi A legendagyártáshoz az alispáni jelentés annyiban járult hozzá, hogy a fosztogatás „előzetes megbeszélés alapján történt", ez a helyzetét a későbbiekben megkönnyítette. Az alispán ugyanis több alkalommal a megromlott közbiztonság miatt a fővárosból karhatalmat és pénzt kért. December közepéig azonban mindkettő elmaradt. Ezt írásban többször jelentette. Szerinte őt ez az esemény igazolta. 1919 elején ezután felállította és „hitelessé tette" - hogy a kifosztás az előzetes megbeszélés alapján történt - elméletét.