Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Andrássy Antal: A polgári forradalomtól a szocialista forradalomig (1918. ősze)
ígért. Majd a helyi ügyeletes tiszttől gépfegyveres alegység vezénylését kérte. További telefonok mentek a hadügyminiszterhez az engedély megadásához. Steczet a miniszter elutasította, mondván, hogy ,, . . . a kaszárnyából azon értesülést nyerték, hogy Kaposvárott nincs nagy baj". yVi Kacskovics alispán későbbi igazoló jelentése szerint: „A kaposvári fosztogatás estéjén Reichard Béla őrnagy úr állomásparancsnok is a megyeházán tartózkodott. Ő a fosztogatás kezdetekor azonnal intézkedett távbeszélőn a katonaság kivonulására és a rend helyreállítása iránt. Kétszer kapott összeköttetést, de harmadszor nem lehetett telefonálni, mert a fosztogatók a telefont lefoglalták. ... A fosztogatók a vármegyeháza elé őrséget állítottak és bekiáltották, többé senki ki ne merjen lépni, mert lelövik." 1 "' 5 A fosztogatás és az értelmetlen pusztítás az éjjeli és hajnali órákban mind nagyobb méreteket öltött. A katonák végigjárták a gazdagabb polgárházakat is, és ott értéktárgyakat raboltak. Az üzletekbe i a katonákhoz csapódó városi lumpenelemek, valamint a Vár utcai bordély teljes személyzete női ruhákat, anyagokat, különféle, a háborús évek alatt ritkaságszámba menő luxuscikkeket „vettek magukhoz". Rövidesen nemcsak az üzletek ajtaját törték be, hanem valamennyi kirakatot is. Majd a szesz hatására a gyér világításéi utcai lámpákra lövöldöztek. Egyedőre az utcán volt sötét, majd ismeretlen okból a lakásokban, az üzletekben is. Ekkor következett a gyújtogatás. Először az üzleteket, majd az utcára kihordott cikkeket kezdték égetni. Ezután ennek a fényénél tartott tovább a fosztogatás. Az éjjeli órákban ekkor érkeztek a vidékről bejöttek, a behívottak, kocsikon és lovasszánon. Tulajdonképpen az éjszakai órákban terjedő gyors hír, hogy a kaposi üzletekből fizetés nélkül lehet elhozni az árut, és a nagyobb mennyiségű elfogyasztott bor a környékbeliek fantáziáját még jobban felcsigázta. Rövidcsen a rckruták mellett a módosabb parasztok is megjekirck, s amit lehetett, a hajnali órákban felpakoltak. Hazafelé a lovasszánok csilingelése egybefolyt a puskák ropogásával és a kurjongatással. Reggelre a füstös, korom és lőperszagú belváros valóságos háborús csatatér képét mutatta. „A kaposvári Fő utca meghalt. És meghalt a Korona utca és meghalt az Erzsébet út, a Széchenyi tér, a Berzsenyi utca, meghalt ez az egész szomorú város. Mintha ellenség dúlta volna föl és mintha még most is ellenséges haderők uralkodnának a város fölött, mindenki halálra rémülve, leterrorizálva, az emberek nem mernek egy hangos szót szólani. Egy hosszú éjszakán keresztül, tíz órán át fegyver ropogott, géppuska szólott és kézigránát robbant szakadatlanul a kaposvári utcákban . . . " J:!(l A városban reggel hét óra tájban kezdődött meg a rendcsinálás, mikorra is a fosztogató katonák többsége félig kijózanodva kocsira, szánra kapva északkelet felé elhagyta a várost. A város kifosztásában a tehetetlenségével nagymértékben felelős Papp hadnagy egy rajjal (!) ekkor kezdte meg a rendcsinálást. Stecz László rendőrfőkapitány szintén ekkor merészkedett elő a lakásából. A Fő utca végén az ott talált félig kijózanodó 6-7 katonát maga mellé véve, megkezdte a rendcsinálást. Stecz „így jutott a rendőrség elé, ahol több civilruhás rendőrt talált, akik jelentették, hogy a josztogatók, ruhájukat és fegyvereiket elvitték. Ezeket is magához véve, folytatta a még fosztogatók összeszedését." r " Ekkor már a néhány részegségből józanodó katonán kívül csak a helybeli fosztogatók akadtak fönn. A poosékolás, az értelmetlen pusztítás pótolhatatlan volt. Kifosztották a munkások két szövetkezeti boltját, ahol jegyre a leg>
