Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Bősze Sándor: A Csokonya-vidéki Népnevelési Egylet története

esi tudat fejlesztését határozták meg. Komoly, sokoldalú, nagyszabású és kissé illuzórikusnak tűnő feladatcsokrot állítottak össze. A feladatok első csoportja a felnőttek nevelését (népnevelés) célozta, főképp olvasmányok által. Az alapszabály gyermekközpontúságát mutatja a következő feladatcsoport: a népiskolák fejlesztése, óvodák felállítása, vasárnapi iskolák szervezése, iskolai tanácsadás és segélyezés. Minden egy célt szolgált: ,, . . . körében [körzetében] egyetlen gyermek iskoláztatás, kellő képzettség nélkül fel ne nevelkedjék." Az egyesület a működési területén fekvő iskolák állapotáról is reális képet akart kapni, az alapján kívánták biztosítani az oktatás jobb feltételeit. Addig is így foglalták össze a legsürgősebb tennivalókat: a hiányzó taneszközöket beszerezve, azokat az arra legrászorultabb iskoláknak kell juttatni. A szegény gyerekeket el kell látni tankönyvekkel és íróeszközökkel, valamint ruhakiosztással is próbálják enyhíteni a szülők gondjait. A tanítók továbbképzése érdekében fontosnak tartották egy olyan egyleti könyvtár felállítását, amelyet felekezeti különbség nélkül használnak. Természetesnek vették, hogy „a megvásárolandó könyvek iránt ... a tanítók tesznek javaslatot". Tervezték, hogy ha a körülmények engedik, a gyerekek számára is szerveznek egy kis könyvgyűjteményt. Az egyletnek mindenki tagja lehetett, aki elfogadta az alapszabályt. Az alapítók egyszer s mindenkorra 20 frt-ot, a rendes tagoknak évi 1 frt tagdíjat, a pártolóknak pedig tetszés szerinti összeget kellett fizetni. Külön kiemelték, hogy a tanítók tagdíjfizetés nélkül is rendes tagok lehettek. A tagok mindegyike rendelkezett a részvételi é' a választási joggal, valamint bármely tisztségre választható volt. Az egylet szervezete, mint általában az egyesületeké, demokratikusan épült fel. A választott tisztségviselők a központi választmánynak, az pedig az évente kétszer összejövő közgyűlésnek volt felelős. Minden iskolával rendelkező községben külön bizottságot rzerveztek. A negyedévenként ülést tartó központi választmány tisztségviselőit két (elnök, titoknok), illetve egy (alelnök, jegyző, pénztáros) évre választották. Rajtuk kívül még a községi bizottságok 2-4 küldötte is választmányi tag volt. Ezek a bizottságok saját községükben választották vezetőségüket, s minden hónapban ülést kellett tartaniuk, sőt: ,,a községben lévő iskolákat havonként meglátogatják, de a tanításba bele nem szólhatnak, sőt gondosan vigyáznak, hogy megjelenésükkel a tanító előadását s a gyermekek figyelmét meg ne zavarják - a tanítót a tanítványok előtt semmire sem figyelmeztetik -, egyedül az iskolák állásáról, hiányokról, sürgős segélyt igénylő tagjairól tesznek jelentést a központi választmánynak. A ... bizottság tagjai különösen utána járnak, hogy tankönyvekkel s egyéb tanszerekkel, térképekkel, földgömbbel, táblákkal stb. fel vannak-e szerelve az Iskolák? A gyermekek szorgalmasan járnak-e az iskolába? S ha nem, mi az oka? Hány tanköteles gyermek nem jár iskolába, s miért nem? Van-e minden iskolás gyereknek könyve, íróeszköze? stb. ..." Látható, hogy az egyesület minden részletre kiterjedő és folyamatos helyzetelemzésre törekedett, nyilvánvalóan a vállalt feladatok mind eredményesebb megoldása érdekében. Ezen túlmenően a bizottság kötelessége volt minél több tag és pártfogó szerzése. Az alapszabály rögzítette az egyleti vagyonkezelés legfontosabb elveit. Az alapító tagoktól befolyt összegeket tőkésíteni kellett, s csak ezek kamatait használhatták fel. A többi tagdíj io°/o-át szintén takarékba kellett tenni, míg 90%-át elkölt-