Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Kaposi Zoltán: A vrászlói uradalom termelése és gazdálkodása a XIX. század első felében

ben. Néha előfordult, hogy a gabona egy része „elfagyott, röpülni kezdett", ilyenkor gyorsan túladtak rajta.

8

' A rétgazdálkodás igazi jelentőségét a mocsárlecsapolások után az állattenyésztés kiszélesedésével érte el, mikor is a szálastakarmánynak egyre nagyobb szerep jutott. A kor jeles gazdasági szakértője, Nagyváthy János írja: „az ökör annál jobban hízik, minél több a széna."

86 A takarmánynak azonban csak egy részét tette ki a szemes termény, a többség természetesen a szálastakarmánynak jutott. 1849-ben a Vrászlói Számtartóságban „1017 béres szekér széna és másféle takarmány takaríttatott be, Apátiban 571 hasonló szekérrel".

87 A rét termékenységére jellemző, hogy egy holdon „jó minőségű édes széna 12 mázsa, sarjú 6 mázsa" - mindez 1854-ben.

88 Feltételezhetjük, hogy a mintegy 2300 holdnyi rétterület megfelelően biztosította az istállózó állattenyésztéshez szükséges szálastakarmány-mennyiséget, s ezt a gazdaság kihasználta. A szántóföldi termelésről és a rétgazdálkodásról szóló fejtegetéseinknek a végére érve megállapíthatjuk, hogy ezen ágazat mindvégig jelentős szerepet játszott az uradalom gazdálkodási struktúrájában, 1832-től pedig övé a primátus (erről a pénzügyi fejezetben még szólunk). 1832 előtt inkább az extenzivitás, utána pedig - a piac motiváló hatására - az extenzivitás-intenzivitás együttese jellemzi a szántógazdálkodást. 2. Állattenyésztés Somogy megye változatos földfelszínével és adottságaival széles lehetőséget biztosított a földművelés és az állattenyésztés számára.

1 A 18. század második harmadában kezdődő háborús szállítások elsősorban a szántógazdáikod"

s növekedését hozta magukkal, de ezzel párhuzamosan az állattenyésztésen belül is változás indult meg, főleg a juhászaiban.Gaál László véleménye szerint ez a korszak a magyar juhtenyésztés soha vissza nem térő aranykora volt.

:! A 18. század utolsó harmadától - főleg az ausztriai és a cseh-morva tcxtilmanufaktúrák nyersanyagigénye miatt - egyre szaporodtak a juhnyájak a megyében, az országban

4 1818-tól éli igazán fénykorát a magyar juhtenyésztés. Nagyváthy János is úgy nyilatkozott egyik posztumusz kiadású művében, hogy a tenyésztés jobban megéri a termesztésnél.

5 T. Mercy Klára szemléletesen fogalmazta ezt meg, mikor azt írja, hogy a hajdani kondásvilágot a juhászok és bojtárjaik világa váltotta fel.

6 A korábbi domináns szarvasmarha- és sertéstartás egyre inkább háttérbe szorult. A nagy gyapjúkonjunktúra 1828-ig tartott, utána ára lejjebb szállt, de a harmincas és a negyvenes években is jól értékesíthető termék maradt.' A vrászlói uradalomban is nagy változást okozott a gyapjú iránti kereslet növekedése. Juhtenyésztés Mint eddig is tettük, most is a lehetőségekből indulunk ki. Az uradalomban a rendelkezésre álló legelőterület állandóan nőtt a vizsgált korszakban. Vályi megjegyzi 1796-ban kiadott könyvében, hogy „Vrászló . . . legelőben bővelkedik".

8 1819-ben az erdőn kívüli legelő még csak 15 hold volt,

!1 1848-ban azonban ez a terület már „magánylegelőként" 3636 hold, s ez a birtok területének 21,4%-a.

10 A lehetőség tehát megvolt a széles körű árutermelésre. Az állomány nagysága állandóan nőtt a vizsgált korszakban. 1785-ben