Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Kaposi Zoltán: A vrászlói uradalom termelése és gazdálkodása a XIX. század első felében
600-700 darab volt, 11 1822-bcn több mint 800, 12 1832-ben iaoo,'-' 1 míg 1848-ban már csaknem 10 000 darab juh volt az uradalomban. 14 Az adatok elárulják, hogy főleg Zichy gróf birtoklása alatt nőtt meg az állomány nagysága. Sok ez vagy kevés? Véleményünk szerint a választ a legmarkánsabban az az arányszám adhatja meg, mely az egységnyi allodiális területet és az erre jutó állatállomány arányát tünteti fel. 1 ' Uradalmunkban ez az arány 1,8; a mernyei uradalomban 1,0; 10 a Hunyadyak kéthelyi uradalmában és a Batthyányak bólyi—sellyei gazdaságában 0,35.'' Ebből látható, hogy Vrászlón viszonylag nagyszámú juhot tartottak a területhez képest. Milyen jövedelmi források voltak a juhászaiból? Mindenekelőtt a gyapjút kell említeni. 1835-50 között a gyapjú mázsáját 90-120 forintos áron értékesítette az uradalom. 18 A vevő rendszerint egy Sehey Márkus nevü pozsonyi zsidó kereskedő volt. 1 " A gazdaság áruját mindig előre lefoglalta, a foglaló öszszege általában TOOO forint volt. Tárnok igazgató többszőr is nehezményezte ezt: „bátor vagyok is ezennel figyelmeztetni méltóságodat, miszerint gyapjúnk néhány esztendeje roo forinton felül kel el, s hogy évenként ncmesíttetik, jövendő nyírésünket Sehey által elnyomatni ne engedje". 20 Valószínűleg ennek tudható be, hogy 1850-ben már báró Sina szerepel a vevők sorában. 21 Mekkora volt a gyapjú mennyi s ég? A következő adatsorral rendelkezünk: 1784-ben 604 font, 1846-ban Ii 500 font, 1847-ben 12932 font, 1848-ban 10600 font, 1849-ben 10800 font, 1850-ben pedig 10600 font gyapjút tudott az uradalom eladni. 22 A csúcspont tehát 1847, ennek magyarázata, hogy 1847-ben (év végén) súlyos dögvész pusztította a juhállományt, s utána a termelés is visszaesett, idő kellett az állomány regenerálódásához. 23 Annyit még meg kell jegyezni, hogy az összmennyiségnek kb. egytizedét adta a báránygyapjú. 24 A hozamokról is rendelkezünk némi információval. 1784-ben 0,9-1 font volt állatonként, 25 1847-ben 1,41 font, 1848-ban 1,51 font az egy állatra jutó lenyírt gyapjúmennyiség. 20 Tóth Tibor véleménye szerint az 1,5 font/állat arány közepesnek mondható, kb. megegyezik az országos átlaggal. 27 (Bár ismerünk a szakirodalomból olyan gazdaságokat, ahol lényegesen magasabbak a hozamok.) 28 Az állomány gyarapodása maga után vonta a bevétel növekedését is. A 19. század közepére az összes bevételeknek kb. 25%-át tette ki a juhászaiból származó haszon. Ennek kb. 85-90° n-a a gyapjúeladásból jött be, összegszerűen kifejezve 11 — 15 000 forintról van szó. 21 ' A fennmaradó io-ij% egy részét a mustrajuhok eladásából nyerte a gazdaság. Ennek ára darabonként 2,5-7 forint között mozgott, de az ebből befolyt pénzen mindjárt anyákat vásároltak. 30 A dögbőröket is eladták, darabonként 1,5-2 forintért. 31 A juhtenyésztésnek volt egy közvetetten érvényesülő, de annál jelentősebb gyakorlati haszna, amit Nagyváthy kosarazásnak nevezett: 32 a trágyanyerés folyamatáról van szó. Hatása óriási, hiszen ez tette lehetővé, hogy a szántógazdálkodásban áttérjenek az mtenzívebb művelési formákra. A trágyát a jelentősen megnőtt állatállomány biztosította, ezáltal is összekapcsolva a két termelési ágazatot. 33 A fajta, a minőség állandóan javult. Pontos mennyiségi mutatókkal nem rendelkezünk, de tudjuk azt, hogy 1832-től csak nemes birkát vásárolt az uradalom. Hogy hol, kinél lehet venni, azt mindig a gróf határozta meg. Pl. 1839