Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Kaposi Zoltán: A vrászlói uradalom termelése és gazdálkodása a XIX. század első felében

i822 körül már kb. 1500 mérőt arattak,

76 1832-ben kb. 5000 mérőnyi gabonával rendelkezett a gazdaság." Ezzel szemben a negyvenes évek második felében már mintegy 20000 mérőnyi termés sorsáról kellett dönteni a vezetésnek.'

8 Ennek kb. 60%-át piacon értékesítették, a többi az ún. házi szükségletre kellett, ezen belül is két részre oszlott: takarmányként és deputátumként szolgált. Időben előrehaladva mindkettő mennyisége emelkedett.

79 Makkai László azt írja a korabeli hozamokról, hogy: ,,a racionálisan gazdálkodó uradalmakra a 19. század első felében általában jellemző marad a búza termelékenységének a rozs termelékenysége fölé emelkedése s viszont a maradi gazdálkodás egyik ismertetőjele a rozsnak a búzáénál jobb hozama."

80 Szerinte a jó termés hat-hétszeres, a közepes négy-ötszörös, a rossz négynél kevesebb egy elvetett mag után számolva. Uradalmunkban erről tájékoztató forrás mindössze egy 1846-ban készüli „Probdresohung" - próbacséplés -, e szerint a búza hatszoros, a rozs 4,5-szeres, az árpa hétszeres, a zab ötszörös eredményt hozott.

81 Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy az 1846. év közismerten egy nagyon rossz termőév volt szinte egész Európában, s a jószágigazgató is panaszkodik a gyenge termésről az említett becslés után, akkor a vrászlói uradalom terméseredményét végül is jónak minősíthetjük. (Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a talaj adottságok nem a legkedvezőbbek.) Néhány gondolat az értékesítésről, vagyis a kanizsai és a pécsi piaci árakról. Ezek az árak az i83o-4o-es években az uradalom előnyére változtak meg: a mezőgazdasági termékek árai nagymértékben emelkedtek, vagyis az uradalom értékesítési lehetőségei megnőttek. Ennek szemléltetésére közöljük a búza és az árpa árának alakulását a kanizsai piacon. A búza ára 1835-37 viszonylatában 1 forint 24 krajcár és 2 forint 48 kr. között ingadozott; az árpáé 48 kr. és 1 forint között. Az 1840-es évek vége felé, 1846-49 között a búza ára 3 forinttól egészen 9 forintig terjedt, az árpáé pedig 1 forint 30 krajcártól 4 forint 30 krajcárig.

82 A nagy áringadozást elsősorban a piaci kereslet ciklikussága okozta, a gabonát ugyanis nem lehetett bármikor magas áron eladni. Elég sok olyan gazdatiszti levéllel találkoztunk, melyben az igazgató közli, hogv „a gabonát nem keresik", vagy „a piacunk mértéken felül telített vele" stb. Tárnok 1848 derekán azt javasolja a grófnak, hogy az idei learatott gabonának „egyharmadát új évkor, másik egyharmadát tavasszal, s utolsó részét jövő aratás felé kellene eladni", mert akkor keresik a legjobban, s akkor a legmagasabb az ára.

83 Milyen eljárások, technikai módszerek jellemezték az uradalom szántóföldi gazdálkodását? A munkák ősszel indultak, rendszerint szeptember végén vagy október elején szántottak, a vetés már általában október közepére esett. Az őszi és téli hónapok munkája volt a trágyahordás és a cséplés, ill. a nyomtatás. A vetéseket általában lelegeltették az állatokkal, az uraság írta elő, hogy milyen állatot lehet a frissen burjánzó vetésre ráengedni. A gabonát fizetett munkásokkal gyomláltatták.

84 A gabonatermesztés igazi erőpróbája a nyári betakarítás volt. Az aratás napszámosokkal, béresekkel és kontraktualista zsellérekkel történt, ami lényegesen hatékonyabb munkát jelentett, mintha robottal végeztették volna. Aratás után rögtön a szérűskertbe hordták a termést, majd a cséplés következett, nyomtatáshoz csak akkor folyamodtak, ha az árak miatt sürgősen szükség volt szemes terményre. A kicsépelt vagy kinyomtatott gabonát pajtákban tárolták, a kalászos terményt pedig asztagokba rakva a szérűskert-