Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Kaposi Zoltán: A vrászlói uradalom termelése és gazdálkodása a XIX. század első felében

iése bővítésére. A piac igényeinek megfelelni - ez jellemezte az uradalom termelését a 19. század közepén. A két fő termelési ágazat összekapcsolódásának több jele van, ezek közül említünk most néhányat. Első helyre kétségkívül a trágyahasználat kívánkozik, ami feltehetően 1832 után vált rendszeressé.''

5 A gróf előírta, hogy mikor, milyen módon használják fel a rendelkezésre álló trágyát: „béresekkel a trágyát a tavasziak alá nagyobb és magasabb halmokba hordatni lehet, mely tavasszal szántás előtt széllel hordatni és azonnal szántatni kell" - írta Zichy gróf 1836-ban.Ebből is látszik, hogy főleg a tavasziakat trágyázták. A gróf ezt nagyon komolyan vette, többször is írta, hogy a trágyahordást minél előbb el kell végezni, „mert különben az uraságnak nagy kára lészen".

(,/ A trágyahasználat a 19. század első felében már széles körben elterjedt, elsősorban a jobbágyi földeken, de az uradalmak sorában is, pl. a Festetichek Balaton melléki birtokán, a Széchenyi-uradalmakban stb. Elfogadva Galgóczy Károly számítását az egy állattól nyerhető trágyamennyiségre, kiderül, hogy a vrászlói uradalomban egy télen mintegy 6080000 mázsa trágyával számolhattak, ami kb. 4000 holdnyi terület előkészítésére elegendő.

68 A talajjavítás körébe tartozik, hogy a szántások száma növekszik a 19. század első felében, pl. a tavasziak alá ősszel kétszer és tavasszal is szántottak.

1

'

11 A majorsági gazdálkodáshoz szükséges eszközkészlet jelentősen megnőtt a vizsgált időszak alatt, de erről külön fejezetben írunk. A béresek száma is emelkedett, s ezzel együtt munkájuk elkülönült. Voltak pl. szekeres béresek, az ő feladatuk volt aratás után behordani a termést vagy pedig a lekaszált szénát a pajtába szállítani stb. A kisbéresek elsősorban kézi eszközökkel voltak felszerelve.'

0 A vetőmag mennyiségéről megállapítottuk, hogy az egységnyi földterületbe jutó mennyiség a korszakban előrehaladva egyre inkább csökken. 1785-ben egy holdba még 2,5 pozsonyi mérőt vetettek,'

1 1822-ben már csak 1,3-1,5 mérőt.'

2 Ebből a szempontból országos arányokról beszélni elég nehéz, hiszen ezt a kezdetleges technika mellett elsősorban a talajadottságok határozták meg. A szomszédos Inkey-uradalomban 1,5-2,5 mérő került egy holdba vetőmagként, az alsólendvai uradalomban két mérőt vetettek általában stb.'

3 Feltételezhetjük, hogy az egységnyi területbe jutó vetőmagmennyiség kapcsolatban volt az intenzívebb művelési forma bevezetésével. Nehéz volt meghatározni, hogy mekkora területet vessenek be gabonával, a problémát a belső piac labilis volta okozta. Nem lehetett tudni: a házi szükségleten kívül mekkora az a mennyiség, mely biztosan vevőre talál majd, éppen ezért gyakran előfordult, hogy az igazgató és a gróf véleménye eltért egymástól: „Amennyiben Vrászlón a hold számra csekélyebbek tartom a vetést, úgy Viszlón ha legnagyobb proportióba is veszem, hatvan mérőt feleslegesnek tartok elvetni. . . "

74 A terméseredményekről néhány szót, hiszen általában ezzel mérik egy gazdaság minőségét. Ha a csökkenő hozadék törvényétől eltekintünk - mivel a rendelkezésre álló bevethető terület rendkívül nagy - akkor azt mondhatjuk, hogy az összes megtermelt gabona mennyisége a bevetett terület függvénye, ami a vizsgált korszak második felében állandóan nőtt. A 18. század vége felé maximálisan 500 mérőre tehetjük az uradalom által megtermelt gabonamennyiséget,'•'