Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII-XX. századi történetéből

tésére, a művelési módokra vonatkozólag szőlővidékenként más és más megállapítás született. Sőt az eszközök koronkénti és területi elterjedése, valamint a régészeti feltárásokra hivatkozva kétségbe vonják a kontinuitás tényét. A néhány év óta folyó vitára azonban eddig még senki nem tett pontot.

/() Ezekből a szőlőmctszőkésekből még ma is szép számmal találhatunk régi pincéknél, présházaknál, helytörténeti gyűjteményekben. Egyes helyeken még ma is használják „csutaszár" szedésérc és répafejelésre. A szőlőmunkák tavasztól őszig A 18. század első felében, Bél Mátyás szerint, már kaccsoztak és csonkáztak is." A 19. században virágzás előtt, májusban a fattyúhajtásokat levették. Az alsó két-három levél eltávolítását tisztogatásnak vagy gyomlálásnak nevezték. Virágzás után kötöztek. A kötözést jól beáztatott rozs zsúpszalmával végezték, de használtak bereksást, áztatott hársfahéjat, gyenge szilfahéjat, kukoricacsuhéjt, félrőfnyire vagdalt hitvány régi kötél fölbontott szálát stb. Később rafiát, majd műanyag szálat. A kapálásra különböző kapaformákat és sarabolyt használtak. A nyitás vagy kikapálás, kinyitogatás március-áprilisban, simára történt. Az első kapálást májusban végezték, a másodikat júniusban, júliusban bakhátra. A harmadikat kitakarításnak is nevezték. Ilyenkor gereblyéztek is (tolvajok ellen). Szüret után a betakarás következett.

78 Rézgáliccal a múlt század vége óta, az időjárásnak megfelelően, 3-8-szor permeteztek. (A Balaton közelsége, a páratartalom, a peronoszpóra terjedését elősegítette) Az 1930-as években a moly általában a termés egyharmadát pusztította el, ezért a következő években a tőkéket kopaszfejre metszették, és 3%-os rézgálicoldattal permeteztek, és ennek következtében a molyveszély megszűnt. A porzást szükség szerint kénporral végezték.'

9 A szüret A 19. század elején Szent Mihály napja után két héttel kezdődött.

80 Az artikulusok helyenként más és más időpontot jelöltek meg a szüret megkezdésére. A legtöbb helyen általában október közepén kezdődött, és három hétig is eltartott. Volt olyan év, amikor szeptember első hetében kellett megkezdeni a szüretet, olyan nagy volt a darázs- és méhinvázió. Megpróbálkoztak a késői szürettel is, a cukorfok emelése céljából. A kísérlet azért nem sikerült, mert a cukorfok nem volt arányban a hozamok csökkenésével. A fehér szőlőt zsákban taposták, a vörös szőlőt összetörve, kádban, törkölyben nyolc napig érlelték. A fehérbort kétszer, a vöröset egyszer fejtették. (A bor gyakran megromlott, megnyúlósodott, másodszor, harmadszor is forrásnak indultak.)

81 A törköly kifőzésére minden kerületi központban volt egy szeszfőzde az uradalmi árendások kezén. Később majdnem minden falunak volt szeszfőzdéje. Környékünkön a 18. és 19. században az egykarú emelő elvén működő prések három változata volt ismeretes. Az első, talán a legrégibb, a bálványos