Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII-XX. századi történetéből

Ugyanebben a században bagolyfejre vagy kopaszfejre ís metszettek, de a két világos szemes bakművelést is ismerték környékünkön, sőt a csapos fejmetszést karóhoz kötött szálvesszővel is alkalmazták. A múlt század második felében elterjedt az ún. sarokműveléses rendszer, melynek különböző változatait alkalmazták. Gaál Alajos azt írja, hogy „Somogyban háromágú villa formájú szarvastőkékkel karózatlan bokorszőlőművclést folytatnak". Le is írja a somogyi metszésmódot: „...fölfognak egy lábnyi hosszú kést, melyet a falusi cigány most nádolt meg, egy lábnyi hosszú fanyél van rajta; neki állnak a szőlőrendnek, s egyenes álltukban neki akasztják a kést a szőlő vesszejének, s fölmetszik vele a szegényt nyársformára! hol pedig sok vesszőt találnak a tőkén . . . restelik mind nyársformára kihegyezni, hanem megfordítván font nehézségű metszőkésük másik, boldog felét, mellyen bárdforma élesség van, azzal csapkodják le a szó szoros értelmében a vesszőt."'

2 A sarok elnevezés rokon értelmű: kar, szarv, bak szavai közül vidékünkön a bak szót alkalmazták, használták szívesebben. Alkalmazták a szálvesszőzést is, amit pipaszárazásnak is neveztek. Amikor termőcsapra metszettek, természetesen biztosítószemet hagytak, melynek neve babuka. A rejtett szemet sárszemnek nevezték. A múlt század második felében, Keleti szerint (1873), hétféle metszésmódot alkalmaztak. Somogyban a legelterjedtebb a tiszta fejmetszés törpe veszszőkkel, karók nélküli módszer volt. Az alanti kimutatás holdakban (1200 öl) mutatja az egyes metszésmódok elterjedését Somogyban: Tiszta fejmetszés magas vesszőkkel és karókkal 3 500 hold Tiszta fejmetszés törpe vesszőkkel karók nélkül 22 230 hold Csapos fejmetszés magas vesszőkkel és karókkal 2 387 hold Csapos fejmetszés porbujtással alkalmas vesszőkkel és karókkal — hold Bakmetszés magas karóikkal — hold Karikás művelés 494 hold Vegyes művelés — hold'

3 A századfordulón már egészen más a helyzet, mert környékünkön, a Balaton déli részén (Szemesen, Szárszón, Szóládon, Lellén) majdnem kizárólagosan a csapos fejmetszést porbujtással alkalmas vesszőkkel és hasított karókkal alkalmazták. A két világos szemes bakművelés esetében meghagyták a szálveszszőt, a „vezérszálat" bujtásnak. A tiszta fejmetszést törpe vesszőkkel (kopasz fejmetszés), karók nélkül vagy karókkal a direkttermők kivágása előtt alkalmazták.'

4 A metszést évszázadokon keresztül, egészen a filoxéravészig, szőlőmetszőkéssel végezték. Leírásukat megtalálhatjuk Jankó János, Vajkai Aurél, Vincze István müveiben is. Müller Róbert pedig egész fejezetet szentel ennek az eszköznek a bemutatására, használatára.

7

'' Környékünkön általában húzva metszettek. (A tőke tisztítására, a harmatgyökerek eltávolítására külön kis csákányhoz hasonló eszközt használtak.) A tolva és húzva metszésről, a szőlőmetszőkés használatával kapcsolatosan a szakemberek sokoldalú következtetést vontak le. Az egyes korok termesz-