Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
erődítmények helyreállítása - és részleges átalakítása - Paolo Mirandola olasz hadiépítész („regius architector”) vezetésével már Horváth ideérkezése előtt megkezdődött,102 úgy tűnik azonban, hogy rövidesen el is akadt, s igazi lendületet csak az után vett. A munkálatok 1558. október 4-én indultak be újból, s - előbb Mirandola, majd Jacopo da Voltelina vezetésével - 1559. szeptember közepéig folytak; legalábbis a ránk maradt napszámjegyzékekben eddig tudjuk azokat nyomon követni. (A munka 1558. december 22. és 15 59. május 8. között szünetelt.) Naponta 250-350 napszámos szorgoskodott a palánkok vázát alkotó gerendák felállításán, földdel való feltöltésén, vesszővel való körülfonásán. s besározásán. A szakértelmet igénylő munkákat az építőmester irányításával a környékbeli helységekből felfogadott kőművesek és ácsok végezték. Az egész építkezés 49 996 napszámot, közepes, 5 dénáros napidíjjal számolva hozzávetőleg 2500 forintot emésztett fel.103 (Az 1559/1560-ban e célra fordított 1516 forint 28 dénáros összeg mögött 27 780 napszám rejlik.) Elképzelhető, hogy mennyi elfoglaltságot adott a kapitánynak az építkezés irányítása és ellenőrzése, a vár alá összegyűlt pontosabban: összeterelt hódoltsági nép felügyelete, védelmezése, időnként élelmezése - s mindemellett az az ezernyi egyéb dolog, ami ilyenkor váratlanul előadódni szokott. Az eredmény azonban megérte a beleölt munkát, pénzt és fáradságot; jórészt ennek köszönhető, hogy Zrínyi Miklós 1566 nyarának végén harminchárom napig feltartóztathatta Sziget alatt - immár nemcsak a helyi török erőket, hanem magát a szultáni hadat is. Az olvasó alkalmasint már belefáradt azoknak a feladatoknak a nyomon- követésébe, amelyeket Horváth Márk szigeti kapitány naponta szembe találta magát. Pedig még közel sem értünk el a tevékenységi körök felsorolásának végére. Szigeti kapitánysága idejére az uralkodó Baranya vármegye főispánjává is kinevezte Horváth Márkot; vélhetőleg e minőségében vetett ki bírságot a kiváltságolt királyi mezővárosnak számító Szigeten bűnben találtatott személyekre.10,1 E minőségében sok tennivalója nemigen akadhatott, hiszen a vármegye — amelynek nemessége vagy katonának állt, vagy szétfutott védettebb vidékekre - nemigen tartott közgyűléseket, s ezek hiányában nemigen fejthetett ki érdemi működést sem. Voltak ugyan választott tisztségviselői - őket Horváth is emlegeti leveleiben1115 -, ám a katonai ás kamarai tisztségviselők mellett nem sok vizet zavarhattak: jobbára csak statisztáltak a más hatóságok által elrendelt és végrehajtott vizsgálatoknál, tanúval la tás oknál és - természetesen - a török miatt tisztes távolságból - ahogy akkortájt mondották: in effigie - Szigeten végrehajtott birtokbaiktatásoknál.108 A főispáni tisztnél messze terhesebbek voltak azok a magánmegbízások, amelyekkel Horváthot jóbarátai, felettesei és általában mindenki, akitől valaminő módon függött, elárasztották. Mint levelezésükből kitetszik, Nádasdy legalább tucatnyi alkalommal kérte meg őt különböző török vagy a török által megszállt területen kapható árucikk beszerzésére. Mások is leginkább ilyesféle kérésekkel nyaggatták, hiszen jól tudták: kapcsolatai révén jóval könnyebben hozzáférhet ezekhez a kívánatos dolgokhoz, mint más halandó. Tapolcsányi Tamás kamarai tisztviselő például 1556 áprilisában - mivel úgy értesült, hogy a környéken nagy bőségben találhatók török áruk - egy falra akasztható szőnyeg és egy köpeny beszerzésére kérte, ugyancsak török szőnyegre vágyakozott Ferdinánd főherceg hadi titkára („secretarius bellicus”), Joannes Fieringer is, aki a csurgói táborból 1556. szeptember 30-án kereste meg levelével Horváthot.107 A leglehe69
