Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
kát nem igyekeztek olyan elővigyázatosan fedezni, amennyire az ilyen főbenjáró ügyben indokolt lett volna. Az említett Berhám jazidzsi ugyan megegyezett Hor- váthtal, hogy el változtatott néven fog vele érintkezni, aligha hihető azonban, hogy a kelethely hiánya és a „Berhám szubasi” aláírás bárkit is megtéveszthetett volna a hírközlő kiléte felől. Márpedig Berhám így írta alá azon 1560. május 14-e előtti levelét, amelyben - ismét csak bőséges támpontokat adva kilétének meghatározásához - megköszöni Horváthnak, hogy oly jól tartotta őt, hogy annál jobbat nem is kívánhatott volna, majd beszámol a szultán állapotáról és a török várerődítési tervekről hozzá eljutott hírekről.,!7 Bálint kálmáncsehi kereskedő is nyugodt szívvel aláírta nevét azon Pécsett, 1556. május 31-én kelt levelének, amelyben részletesen beszámol Horváthnak a Sziget ostromára készülő török csapattestek hadmozdulatairól és ellenintézkedésekre buzdítja őt.68 További adminisztratív terheiket rótt az - egy, esetleg kétszemélyes09 - kapitányi „kancelláriára” az a szabály is, miszerint a végvári kapitányok csak a felsőbb hatóságok közbenjöttével levelezhettek a szomszédos török helyőrségek parancsnokaival. Mivel a törököknél, úgy tűnik, nem voltak ilyetén korlátozások, sűrűn érkeztek Szigetre a pécsi bég levelei, hogy aztán - másolat készülte után - továbbvándoroljanak Nádasdyhoz vagy a királyhoz./ü Amikor egy ízben Horváth eltért az előírástól, s - a Pécsett letartóztatott szigeti puskások kiszabadítása érdekében - közvetlenül válaszolt Mehmed pécsi pasának, nem győzött mosakodni feletteseinél.71 A törökkel való közvetlen kapcsolatfelvétel tilalmát egyébként meglehetősen illuzórikussá tették a szinte mindennapos gyakoriságú rabváltságdíjügyek.72 Legalábbis a Batthyány-levéltárban tömegével megőrzött török levelek - lévén zömük a rabok kiváltásával és a sarcfizetéssel, jobban mondva: a sarcfizetés elmaradásával kapcsolatos79 - azt tanúsítják, hogy egy-egy rab kiszabadulásához többszöri levélváltás szükségeltetett. Ha mindez a Haditanácson keresztül bonyolódik, ezek az ügyek ítéletnapig sem intéződtek volna el. Az általunk kivonatolt Horváth-levelekben mégis alig esik szó Szigeten raboskodó törökökről; igaz, török fogságba esett magyar katonák kiváltására tett erőfeszítésekről is mindössze egyetlen alkalommal. E hallgatás oka persze nem az ilyesfajta ügyek hiányában, hanem abban keresendő, hogy a végvári kapitányok amennyire lehetett, igyekeztek eltitkolni „rabállományuk” nagyságát és ösz- szetételét, nehogy a király vagy feletteseik elvegyék vagy elkérjék tőlük értékesebb rabjaikat. Egyéb forrásaink egyértelműen igazolják, hogy Horváth Márknak jóval nagyobb érdekeltségei voltak a rabkereskedelemben, mint azt Nádasdyval való levelezése alapján feltételezhetnők. 1351-ben a sümegi várnagyokkal pereskedett bizonyos török rab miatt, egy másikért pedig r forintnyi „tömlöcváltsá- got” fizetett nekik.74 1557 tavaszán, amikor először távozott Szigetről, maga a király szorongatta valamilyen török fogoly kiadása végett.75 Magának nem lévén erre alkalmas helye, ugyanekkor Batthyány Ferenc valamelyik várában akarta elhelyezni török rabjait, aki azonban nemigen lelkesedett az ötletért, mert úgymond arra is ráfizetett, hogy Dcrsffy ás Korlátovics rabjait befogadta: azok nem viseltek gondot törökjeikre és amikor elvitték őket, az őröknek semmit sem adtak ellátásukért és őrzésükért.76 Mielőtt azonban idejekorán belebonyolódnánk Horváth Márk magángazdaságának vizsgálatába, térjünk vissza működésének általánosabb, országos kihatású oldalaihoz. 57
