Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

szakaszon kellett harcolnunk a különböző ellenforradalmi egységek és az intervenciósok ellen. Az ukrán nacionalistákon kívül a nyugati országok intervenciós egységei is a fiatal szovjet állam ellen támadtak. Az elfogott foglyok között voltak németek, franciák, románok lengyelek és osztrákok is. A Vörös Hadsereg ezekkel 1919 nyarán tudta csak felvenni a harcot, amikor a keleti fronton elért katonai sikerek ennek a frontszakasznak a megerősítését lehetővé tették.” Borsos később a petrográdi fronton harcolt, majd 1921 márciusáig mint csekista szolgálta a forradalom ügyét.1,03

1919 elején az írbiti hadifogolytáborból hazafelé „szökésben”, amely akkor már hónapokig tartott, az Uraiban Krénusz József (1892) egy magyar vörös- katona egységbe botlott. Itt állt be Krénusz József szenyéri paraszüfiú vöröskatonának és 1921 márciusáig többi bajtársával a szovjet hatalomért küzdött. A kol- csakista ellenforradalmárokkal az első nagy ütközete Tomszk 1919. december 17-i felszabadításakor volt. Itt halt hősi halált földije, a somogysárdi Galambos Pál, akit az egyik lakóház ablakából orvul lelőttek. Galambos az internacionalista zászlóalj jelentőlovasa volt. „Koporsóját ágyútalpra helyeztük és katonai díszpompával temettük el Tomszkban, 1919 decemberében.”104

Gseljabinszk felszabadításában Halász János is részt vett. Az ő visszaemlékezéséből ismerjük, hogy az egyik cseljabinszki hadifoglyokból álló század parancsnoka Nagy István kaposvári 44-es szakaszvezető, aki híre«' volt bátorságáról. A város elfoglalásakor géppuskásaival az ellenforradalmár csehek között nagy pusztítást végzett. Halász akkor az Első Szamarai Nemzetközi Lövészezredben századparancsnok volt. Részt vett ezután Pctropavlovszk, Omszk, Tomszk és Krasznojarszk felszabadításában. Utána 1920-21-ben egy élelmiszert rekviráló egység katonája lett.105

A Kolcsak és a Gyenyikin elleni hadjáratban 1918-19-ben részt vett H. Kulcsár Ferenc (1899), aki az Első Lovashadseregben is szolgált rövid ideig. Részt vett a 2. hadsereg katonájaként Jekatyerinburg (Szverdlovszk) elfoglalásában is. 1919. július 14-én: „Egységünket azonban teljesen bekerítették és a század 220 katonája közül csak harminchétén maradtunk életben. Jekatyerinburg felszabadítása után ezredünk három részre szakadt. Az én egységem Írbit felé vette útját. Ekkor a fehérek szétszóródott egységeitől tisztogattuk meg a szibériai falvakat.” H. Kulcsár rövidesen egy kozák csapattal vívott harcban megsebesült. Jekatyerinburgban felgyógyulása után egy magyarokból álló ötszázad 2. szakaszának a szakaszparancsnok-helyettese lett. Itt, 1919 decemberében a pártnak is tagja lett. Rövidesen századát Tyűmén városba vezényelték és a Gsekának rendelték alá. Ekkor már szakaszparancsnok volt.100

Somogy megyei, nagyatádi illetőségű volt az 1919. július 31-én a Krasz- nojarszkban kivégzett dr. Molnár Alajos (1885) hadapród, nagyatádi ügyvéd. Az 1915-ben fogságba esett Molnár a krasznojarszki hatalmas fogolyváros legénységi részlegében élt. 1918. június 18-án, amikor a fehérgárdista iés> cseh csapatok elfoglalták a várost, 200 vörösgárdista magyart a Jeniszej egyik kis szigetén lemészárolták. A mintegy 10 000 legénységi és 5 300 fős tiszti tábort a cseh katonák őrizték. 1919 elején a táborban az illegális pártszervezet megalakult. Felépítése a következő volt: Minden barakknak volt egy bizalmija, feladata a tanulókörök létrehozása, a felvilágosító munka és a pártépítés volt. A szervezet élén egy tizenkét tagú pártbizottság állt, melynek egyik tagja dr. Molnár Alajos volt.

349