Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)
Sinkovics István (1891) kaposvári borbélysegéd itthoni szervezett munkásként előbb vörösgárdistia volt Szimszk városkában. 1918. január 6-án a helyi lakosságból a bolsevikokkal szimpatizálók, másnap éjjel a kozákok támadását szétverték. Néhány óra múlva azonban szerelvény érkezett egy büntető expedícióval. A vasút körüli erdőből azonban tüzet kapott a vonat és a kozákok ismét megfutamodtak. A tavasz folyamán azonban elfoglalták a városkát. Sinkoviosot a többi magyar fogolytársával együtt Cseljabinszkbe vitték. Rövid időn belül a fehérek tiszti konyháján dolgozott. Néhány hét múlva megszökött és az uráli partizánok feltételezett működési helye felé tartott. A fehérek elfogták és visszavitték Cseljabinszkbe. A város felszabadítása után Sinkovics azonnal belépett a 24. számú Vashadosztályba és részt vett a környék, és Kurgán szibériai város felszabadításában. Rövid ideig Ufában teljesített szolgálatot, majd jó orosz nyelvtudása és a régi politikai szervezettségének köszönhette, hogy Cseljabinszkban ez- redkomiszár lett. Részt vett Troick város felszabadításában. Ezután az Omszk környékén lévő hatalmas erdőt az ellenforradalmároktól tisztította meg egységével. 1920 nyarán Omszktól a Balkasz folyóig vívtak a kozákokkal kemény küzdelmet. Közben több nagyobb várost szabadítottak fel. Decemberben egységét Petropavlovszkba irányították. 1921 tavaszán már Moszkvában pártiskolán vett részt és júliusban egyhónapos út után érkezett Rigán át Magyarországra .'«o Cseljabinszk elfoglalásában részt vett a Somogy megyei Gyúgy községben született Szita József (1895) is. Előszóra hadifogolytáborban jelentkezett vörösgárdistának. Ekkor a csehek, majd vöröskatonaként az ellenforradalmár orosz hadsereg ellen harcolt. Kazány 1918. szeptember 10-i felszabadításában is részt vett, majd később itt vasúti őrségben volt. Legtöbbször az összekötő hidat őrizte rajával. Az uráli fronton korábban géppuskás, ott szakaszparancsnoka akkor Va- szilij Ivanovics Gersovics volt.101 Kovács József (1891) is részt vett Kolcsak elleni harcokban. Amikor a csehek Szamarába 1918 júliusában betörtek, több magyar hadifoglyot bosszúból megöltek. Rajtuk töltötték ki bosszújukat július 9-én, amit az internacionalistáktól vereségként kaptak. Két hadifogoly magyarnak sikerült azonban megszökni. „Végül a mi internacionalista osztagunk is hatalmas vereséget mért az intervenciós cseh légionistákra, és Szamarából 1918. október j-től egészen Ufa városáig kergettük őket.” Elmondta, hogy Ufa többször is gazdát cserélt. „Bn felderítő voltam és negyven magyarból állt a csoportunk. A parancsnokunk orosz volt. 1919 februárjában vagy márciusában azonban majdnem a Volgáig visszavonultunk. Egy Ufa megyei tatárok lakta nagy faluban találkoztunk a fölmentésünkre küldött moszkvai 24. számú Vasdivizióval. Itt állítottuk meg a fehéreket. Petropavlovszknál volt még egy másfél napos ütközetünk. A magyar egység 1919. december iy-én Tomszkot azonban könnyen bevette. Itt kaptuk a parancsot, hogy a magyarok menjenek Szamarába. Ezután Frunze stábjában 24 óránként szolgálatot teljesítettünk. A századomat egy Hercz nevű osztrák internacionalista vezette” - emlékezett vissza Kovács József.1102 Szamara elfoglalásában vett részt az internacionalista ezred katonája, Borsos Sándor (1891) is. A város elfoglalása után a délkeleti irányban indított offenzívában harcolt. „Kemény küzdelem alakult ki Buzuluk térségében a fehér kozák és a kolcsakista csapatok ellen. Előbb a géppuskásoknál szolgáltam, majd Kotovszkij lovasdiviziójához, az ukrán frontra kerültem. Az ukrán fronton óriási 548
