Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)
dást indított ellenünk. Védtük a várost szívesen, de a túlerővel nem bírtunk. Én a támadás harmadik napján megsebesültem és ezután kórházba, Moszkvába kerültem.”84 Omszk védői között május végén, június elején találjuk Kozári Józsefet (1899), Kalota Józsefet és Gál Józsefet Magyaregresről. Ekkor velük harcolt még Gál Sándor, Polgár Károly, Bók Mózes, Nagy Lajos és Kurucz Ferenc is.95 Mészáros Károly 1967-ben Dóra Józsefet, Nász Józsefet és Bojtos Sándort is említi még Omszk védőinél.96 Szűcs József (1893) nagyatádi lakos 1967-ben visz- szaeml éhezésében elmondotta, hogy 1918 májusának végén a város környékén igen heves harcokat vívtak az orosz ellenforradalmárok és a cseh légionisták ellen. „Omszkot még nem foglalták el, de a környéken állandóan garázdálkodtak. Elfoglalták a vasútvonalat és a forgalom szünetelt. A Vörös Hadsereg oldalán sok magyar harcolt - mintegy ezer fő - Ligeti Károly parancsnoksága alatt. Omszkot végül is június elején (7-én) sikerült Kolcsaknak elfoglalnia, mivel csapatait a csehek és a kozákok támogatták. A bolsevikok az óriási túlerővel szemben kénytelenek voltak feladni a várost. Tatarszk községnél június 6-án nagy összecsapás volt, ahol 1 300 fős osztagunk támadásba lendült Novonyikolajevszk irányába.” Közben a csehek Omszktól nyugatra áttörték a frontot és elfoglalták június 7-én a várost. Ligeti a bekerítés elől északra próbált kitörni, de egy falunál az i. tiszti büntető-osztag bekerítette egységét és néhányat, 189 vöröskatonát közülük hajón az omszki koncentrációs táborba vittek. Tovább Szűcs József szavait idézem: „Sok magyar internacionalista halt hősi halált. Az elfogott vöröskatonákat a fehér tisztek először megtizedelték, majd a holttestüket az Irtisz hullámaiba vetették. Mi, akik életben maradtunk. Kelet felé, a Bajkál vidékére indultunk. Ekkor a Bajkálon túl, Szemjonov ata- mán ellenforradalmi bandája ellen sok magyar partizán is harcolt. Arra számítottunk, hogy csatlakozunk az itt harcoló egységekhez ... 1918 tavaszán az orosz ellenforradalmi csapatokat cseh légionisták erősítették meg, és ekkor a küzdelem a vasútvonalért folyt. 1918 augusztusában a fehérek nagy összpontosítást hajtottak végre, és elérték Berezovka körzetét. Az óriási anyagi-technikai és emberi túlerővel szemben, mi augusztusban vereséget szenvedtünk. Szeptember elején az Első Omszki Internacionalista egység maradványa letette a fegyvert. A fehérek ezután vadállati kegyetlenséggel léptek fel. Az elfogott vöröskatonákat, parancsnokokat tömegesen kivégezték. A környező fákon, póznákon lemeztelenített vöröskatonák felakasztott holttestei lógtak hetekig. Az elfogottak közül sokat pedig a Szelengába fojtottak.”97 A csehek Omszkban koncentrációs tábort rendeztek be. Ott mintegy 8 000 magyart, közöttük sok száz internacionalistát tartottak fogva. Rövidesen a város eleste után azonban az illegális pártszervezet megalakult. December végén és február elején két alkalommal is a pártszervezet sikertelen felkelést szervezett. Büntetésül ezért a csehek Somogyi Józsefet, a magyar internacionalisták égjük vezetőjét kivégezték.98 A Berezovka környéki harcokban az omszki Első Internacionalista zászlóaljjal részt vett még a gálosfai Kovács Gergely is. Szeptemberben esett Kovács a fehérek fogságába és 11 hónapot töltött a berezovkai büntető táborban. Kiszabadulása után 1920 februárjától 1921 augusztusáig, szakaszparancsnokként harcolt az ellenforradalmárok ellen.99 547
