Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

ső jelentkezők között volt 1917 decemberében a csitai táborban, a kaposvári Kolozsvári Lajos (1894) cipészsegéd is. 1917. december 21-től januárig kemény harcok között győzött Szibériában Irkutszk környékén a szovjethatalom. Kolozsvári később Szergej Lazo parancsnoksága alá tartozó, Lányi Imre osztagában ÍCovács Béla századában harcolt. Később partizán volt a Bajkál környékén.89

Szinte mindegyik somogyi, későbbi internacionalista - ha nem volt 1917 végén és 1918 elején ellenforradalmi területen - a Vörös Gárda tagja lett. 1918 végéig 3-4000-re tehető azoknak a száma a somogyiak közül, akik hosszabb-rö- videbb ideig voltak vörösgárdisták. A Vörös Hadsereg létrejötte után többségük önként belépett és harcolt hazajöveteléig. Számításaink szerint a hatalmas ország szinte valamennyi polgárháborús frontján harcolt néhány somogyi hazánkfia. Példamutatásukkal, sokan hősi halálukkal a polgárháború éveiben az orosz lakosság tiszteletét vívták ki.

Az internacionalista egységek szervezését mindenütt a kommunista hadifoglyok kezdeményezték. Qmszfcban január elején alakult meg a Külföldi Munkások Kommunista (Szociáldemokrata) Pártja. Ekkor mint az orosz bolsevikok magyar csoportja tevékenykedett. Májusban az omszkiak között mintegy 3 200 volt a magyar és az erdélyi román párttag. Troickban február 24-én, Irkutszkban szintén február végén, Tomszfcban pedig még január végén, Csitában pedig március 22-én jött létre a pártszervezet. 1918. március 10-én Kanszkban a legnagyobb volt hadifogoly táborok lakóinak szervezetei konferenciát tartottak. Itt Tomszk, Krasznojarszk, Nyizsnyeugyinszk és Berezovka képviseltette magát.90 A vitában 1918 tavaszán a hadifogoly magyarok részéről két nézet csapott össze. Először, és ez volt a kisebbség, a szervezet csak politikai felvilágosító munkát végezzen és szervezze meg a mielőbbi hazaszállítást. A második nézet az volt - később az élet ezt igazolta -, hogy vegyenek részt a forradalmi harcokban és alakítsanak mindenütt kommunista csoportokat. Áprilisban az Irkutszkban tartott konferencián elsöprő győzelmet aratott a kommunisták álláspontja.

Szüksége is volt a forradalomnak a képzett katonákra, mivel az 1918 áprilisában a 450000 harcosból alig 49000 rendelkezett katonai ismeretekkel.91 A hadifogoly önkéntesek, különösen Szibériában voltak fontosak. 1918 februárjában a Csita és Blagovescsenszk környéki ellenforradalmi felkelések leverésében, március elején Omszk, Tomszk, Irkutszk, Csita, Barnaul és Krasznojarszk nemzetközi önkéntesei részt vettek. Omszfcból két nemzetközi zászlóalj is harcolt. 1918 márciusában az omszki Első Internacionalista Zászlóaljban harcolt Szemjo- nov ellen a keletszibériai és a mandzsuriai fronton Kovács Ádám kötcsei (1897) és Kovács Gergely gálosfai (1892) parasztfiú is.92 Ugyanennek az alakulatnak volt katonája Tóth István (1895), aki 1918 elején Kovács János néven lépett be a Vörös Hadseregbe és a zászlóalj géppuskása volt.93

1918 tavaszától kezdve a Keleti-Front különösen nagy szerepet kapott az ellenforradalom megerősödésével.

1918 májusának végétől a fellázadt csehszlovák légió elfoglalta Szibéria és az Ural és a Volga vidék jelentős részét. Május végétől augusztus elejéig elfoglalták Szizrányt, Szamarát, Ufát, Szimbirszket és augusztus 6-án pedig Ka- zányt. Az internacionalisták között találunk somogyiakat is. Formodi Sándor (1893) erre így emlékezett vissza 1960-ban: „Jött 1918. augusztus 5-e és az ellen- forradalmárok megtámadták Kazányt. Kolcsak tábornok serege igen erős táma346