Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

Ezen a vidéken sok gazdag paraszt élt. Győrffyre a gazdája 13 lovat bízott és azokat kellett legeltetnie a Volga partján: „A legeltetés közben megismerkedtem a révésszel, akinek az volt a feladata, hogy átszállítsa az embereket a nagy orosz folyón. Tőle mindent megtudtam, ami érdekelt. Vasárnaponként megfigyeltem, hogy főnnek hozzá a parasztlegények, ki szekéren, ki lóháton. Félkörbe leülnek elé és hallgatják az öreget. Mint később megtudtam, az az ember bolsevik volt és a pártnak az illegális szervezetét vezette. Még fegyvergyakorlatokat is végeztek. Megfigyeltem, hogy Oroszországban igen nagy figyelmet fordítottak a parasztság megszervezésére. Bár ahol én éltem, jómódban éltek az emberek, mégis éreztem, hogy mindenki megcsömörlött a háborútól. Sokan azért álltak a forradalom mellé, mert a bolsevikok harcoltak a háború befejezéséért. A februári forradalomig falun éltem. Nem panaszkodhatom, jó sorom volt. Három rubel havi fizetésem, tiszta szállásom és jó élelmezésem volt. Amikor híre jött a februári forradalomnak a falu bírája összehívta a foglyokat és kihirdette előttünk, hogy szabad polgárok vagyunk. Itt volt a gazdám is. Kért, hogy maradjak nála, de én inkább a városba vágyódtam. így kerültem Szaratovba és ott mint inas elhelyezkedtem.”'2

Tóth József (1894) babócsai parasztlegény 1915-ben esett fogságba és ott kint 17 esztendeig az Irtisz folyó mellett meggyökeresedett, családot alapított. Tóth a berezovkai táborból Omszkban, majd Tanatovón dolgozott. Végül az Irtisz folyó melletti kisvárosban, Vármahlinszkojében helyezkedett el a vajgyárban és ott volt 1938 januárjáig segédmunkás. Tóth nem vett részt a forradalmi eseményekben, azonban információival segítette később a helyi partizán alakulatot. Tóth 1938 elején hazajött Magyarországra és Babócsán telepedett le.73

Bitó László (1892) mozsgói bognársegéd, a 19. honvéd gyalogezred katonájaként 1916. szeptember 4-én esett fogságba, Kijevből a gyűjtőtáborból az Uraiban egy vasgyárba került munkásként. A februári forradalomig itt a gyárban dolgozott, később a szakmáját is gyakorolta. 1917 őszén a hadifogoly iparosokat összegyűjtötték és Moszkvába vitték. „Ott újra munkát kaptunk, de azt is mondták, aki akar álljon be vörös gárdistának.” Neki is jó sora volt a fogságban. Az orcsz munkásak megszerették a törekvő magyar fiatalembert és ő is sokat tanult tőlük. A politikában és a háborúban való eligazodásban az orosz munkásoktól kapta az első leckéket.74

Kovács József (1891) Kerekiben volt gazdasági cseléd és 1914 végén fogságba került. 1917 nyaráig vasútépítésen dolgozott és ott hallott először a munkásmozgalomról és a forradalomról. „A bolsevikok azonban felnyitották a magunkfajta emberek szemét - emlékezett vissza. - Igaz, hogy már a fronton, Galíciában is foglalkozjatott bennünket a gondolat, vajon miért folyik ez a háború és kinek hajt hasznot. De a kérdéseinkre csak a bolsevikoktól kaptunk választ. Azoktól a bolsevikoktól, akikkel együtt dolgoztunk. Űk azt mondták, hogy a háborút csak a munkásosztály fejezheti be. A szervezkedés titokban folyt. A bol- sevikok úgy szöktek be a táborba és elmagyarázták, hogy miért folyik a háború. Mi addig Ferenc Ferdinánd megölését tartottuk a háború kirobbantó okának. Oroszországban azonban kinyílt a szemünk. A februári forradalom idején azonban még mi hadifoglyok nem szervezkedtünk. A bírálók ekkor két részre osztottak, voltak akik sajnálták a cárt, mások viszont a forradalmat helyeselték. A bolsevik orosz munkások az agitációt nem hagyták abba. Elmondották nekünk, hogy a februári forradalom nem oldotta meg a helyzetet. A régi cár helyébe »új