Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

Hasonló politikai „iskolája” volt Jeiszk városában a kaposvári Steiner (Somogyi) Pálnak (1894) is. Itt egy bútorgyárban dolgozott kárpitosként a szakmájában, ahol „ .. . mint annyi más magyar proletár, én is itt ismerkedtem meg a bolsevik eszmékkel... - írta életrajzában. Itt lett vörösgárdista is 1918 nyarán.76

1914 végén a 44. közös gyalogezreddel került az orosz frontra a kaposvári Scherer János (1886) cipészsegéd. 1915-ben fogságba esett és a szibériai Nyizsnyij-Udinszki táborba került. „Amikor odaértünk, rongyosak, szinte mezítlábasok voltunk. A táborban a parancsnok cipészműhelyt szervezett és én lettem káplárként a parancsnoka. Később kikerültem a városba, egy állami cipészüzletbe felsőrészkészítőnek. (Tankönyvet szerzett és oroszul kezdett tanulni.) Aztán ősszel főttek, a bolsevikok és a hadifoglyokat agitálták. Engem akkar már nem kellett, hisz kint éltem a városban és naponta találkoztam a megrendelőkkel és általuk ismertem a nép hangulatát. Szóltak rövidesen, hogy lépjek be a pártba.” Az ő politikai tanítómestere a grúz nemzetiségű műhelyfőnöke, Mihail Hurusvili volt. 1920-ig dolgozott még a városban, utána az irkutszki magyar pártiskolára került és 1921-ben tért haza.77

A magyar hadifoglyok nagy többsége 1916-1917-ben a hatalmas cári birodalom több ezernyi településén munkán volt. Az élmények és a benyomások közvetlenek voltak az orosz háborús hátországban lezajlottakkal. A többségük már megtanult oroszul annyira, hogy jól megértették egymást a helybeli lakossággal. Az újságokkal és a szóban elterjedt hírekkel a hadifogoly magyarok is a kornak megfelelően „naprakészen” voltak. Az orosz bolsevik munkások felvilágosító munkája és hatása már 1917 előtt is érzékelhető volt. Sőt sokszor együtt sztrájkoltak, vagy szolidárisak voltak orosz testvéreikkel. De fordítva is volt példa rá. Csupán erre egy visszaemlékezésből idéznék; Sinkovics István (1891) kaposvári borbélysegéd 1915 elején esett fogságba. Több gyötrelme« tábor meg- járása után, 1916 tavaszán a szibériai kistinyi rézbányába került. Sinkovics régi hazai szervezett munkásként az ottani foglyok szószólója lett. Amikor a tatár őrök kegyetlenkedni kezdtek, sztrájkot szervezett. A kirendelt kozák lovasok és a bányavezetők tehetetlenek voltak. A hadifogoly munkások ekkor már meghatározók voltak. Teljesítették követelésüket és két letartóztatott társukat kiengedték. őket az orosz bányászmunkások is segítették. ,,1916. május 16-án reggel 6 órakor a felvonó egymásután húsz-húsz orosz munkást hozott fel a rézbányából. Amint az egyik embercsoporttal a felvonó a föld felszínéhez ért, hirtelen elszakadt a felvonókötél és a húsz bányász visszazuhant a rettenetes mélységbe. Egymás után szedték ki a bánya sárga, sáros vízéből a holttesteket. Mi, hadifogoly munkások, döbbenten, némán álltunk és láttuk, hogy 0 bányászok holttestét hogyan hozzák fel a sárga sárból, amit majdnem vörösre festett a drága munkásvér. Kérésemre a bánya vezetősége engedélyezte, hogy a magyar hadifogoly társaimmal részt vehettünk az orosz bányász testvéreink temetésén.”78

Az orosz és magyar munkás, szegény paraszt sorsáról, helyzetéről a háborús cári birodalom hátországában egyfajta közös véleménycsere és álláspont alakult ki. A hadifogolymunkások meglátták orosz testvéreik hasonlóan szörnyű

cár« jön és a háború folyik tovább. Mi pedig mindannyian a békét vártuk...”

1917 nyarán Kovács újból lágerbe került. Az év végén mint „hadifogoly”, a lágerben a bolsevikok hatására a helyi vörösgárdába belépett.75