Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)
A troicki táborban a 1915 tavaszától több tízezer hadifogoly fordult meg. Itt öt somogyi fogolyról van feljegyzésünk. A rendkívül rossz és a higiéniai alapvető követelményeket nélkülöző (pl. fertőzöttek elkülönítése) barakktáborban, három hónap alatt 1916 tavaszán kilencezer fő, a létszám 55-58%-a halt meg tífuszban. Itt fordultak meg a przemsyli foglyok is.64 Ide került Kaposvárról Székely Sándor (1893) vasmunkás, aki 1915 májusában, Galíciában esett fogságba. 1915 végén a járvány elterjedése előtt szerencséjére, munkára, Perm városába került. Előbb a csatornázási vállalatnál, majd a helyi hajógyárban dolgozott. Innen vidékre került és 1917 végén Antipiha szibériai táborban lépett be a Vörös Had- seregbe.Ga A troicki két táborban, 3 kilométerre egymástól 1915. december 22-én, mintegy 16000 legénységi fogoly volt. 1916. április végén a foglyokat a kiütéses tífusz mellett a skorbut is megtizedelte. 1916 júliusában ideiglenesen a tábort kiürítették. Később újból fogolytábor lett. 1919 áprilisában még mindig 2 759 fő volta hadifogolylétszám.66 Itt fordult meg 1917 nyarán Kovács József (1891) gazdasági cseléd is több tízezer társával, miután a vasútépítő munkát a hadifoglyokkal az ideiglenes kormány beszüntette. 1917 végén itt lépett be Kovács József a bolsevik agitátorok hatására a helyi Vörös Gárdába.67 1916 elején Harkovban mintegy 3 000 fős tábor volt. Köztük volt a 12 somogyi illetőségű hadifogoly is. Harkovot 1918 elején az ellenforradalmárok megszállták. A sokat szenvedett városból tömegesen jelentkeztek hadifogoly munkásokból a Vörös Gárdába.68 Caricin ekkor az egyik legkisebb magyar tábor volt, mivel itt elsősorban a monarchia szláv nemzetiségű foglyait gyűjtötték össze. Mintegy 80 magyar volt itt, köztük 6 somogyi fiú is.6ü A 412. számú hadifogolytáborban volt Fehér Vendel (1896) barcsi kovácslegény. Itt lépett be a szocialista forradalom után Fehér 1918 februárjában a Vörös Hadseregbe.70 A hadifogolyélet a városban; üzemben, gyárban vagy vidéken, falun elviselhető és sokszor az otthoninál is megbecsültebb volt. A legtöbb visszaemlékező egyrészt a fiatalság iránti nosztalgia, másrészt a kemény lágerélet utáni emberi élet és a felszabadultság érzése miatt, ezt az időszakot a valóságnál jobban megszépítette. Egyben valamennyien megegyeztek, hogy az oroszok a foglyokkal szemben nem voltak gyűlölködőek és bosszúállóak. Álljon itt Halász János (1893) kaposvári kereskedősegéd története, akinek élete valóságos regénybe illő volt. 1915 januárjában esett fogságba a Vereckei szorosnál. Lembergből Permbe vitték dolgozni. 1915. augusztus 20-ig dolgozott itt, amikor több társával megszökött. Sikerült Jekatyerinburgba (Szverdlovszk) eljutniok, ahol a város WC-tisztítójánál munkába álltak napi 1 rubeles fizetésért. Ez fejedelmi összeg volt. A vállalkozó megbecsülte őket, asztalukhoz hívta és velük ebédelt. Halász udvarolni kezdett a gazda tanulókisasszony lányának, akit 1917 márciusában feleségül is vett. „Igaz, hogy mi, akik ott voltunk foglyok nagyon fessen jártunk. Nekem 40 rubel lett a havi fizetésem. Tetőtől talpig 30 rubelból felöltöztünk, amellett nagyon sok mellékkeresetünk volt, amiről az öreg (após) nem tudott. Ezt a fogolytársak között elosztottam. Én mentem munkát vállalni minden házhoz- Majdnem mindennap bementünk a fogolytáborba a földieket meglátogatni. Elbeszélgettünk velük, és dohányt vittünk nekik. Ezért engem a táborban már minden magyar ismert. Ez így ment a forradalom kitörésének a napjáig.”71 Györffy Antal ('i893) kaposvári szabósegéd a gyűjtőtáborból korán „kimenekült” és mezei munkát végzett a Don melleti Uzboria községben 1917 végéig. 340
