Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

rencsétlen tűzeset után a lakosság megtámadta az ott dolgozó 120 hadifoglyot és legalább a felét megölte. Neki és néhány társának sikerült elmenekülni. Előbb Permben, majd Sadrinszkban élt és ott a gazdag parasztokhoz munkába járt. Amikor a cseh ellenforradalmárok 1918 júliusában megszállták Sadrinszkot elmenekült, és novemberben beállt a partizánok közé.57

Hasonló hadifogoly élményekben volt része Szerelem Domokosnak (1891) is a vasútépítésnél. Ö 1915. március 22-én Przemyslnél esett fogságba és Kijev- ből egyenesen a murmanszki vasútvonal építéséhez vitték. Visszaemlékezésében elmondta, hogy „az, embertelen körülmények következtében rengeteg hadifogoly megbetegedett. Télen a legnagyobb hidegben is az összetákolt fabarakkban laktunk. Sokat szenvedtünk a hidegtől. TLlelmet alig kaptunk. A fagysérülések mellett tömegesen puszított a skorbut. A betegek egy részét velem együtt Turkesztánba szállították.”. Szerelem Domokos is a kórházba került. A felgyógyulása után rövid ideig a kórházban ápoló, majd Taskentben a konzervgyárban dolgozott. Az októberi szocialista forradalom Taskentben érte.58

A poklok kínját öt évtizeddel később felelevenítő idős emberek könnyeikkel küszködve mondották el a szörnyű élményeiket. A cári hatalom őreinek durvaságait az ott dolgozó orosz, ukrán és lengyel munkások megértő segítése enyhítette csupán.

1915 decemberének végéről Anna Reverta dán vöröskeresztes nővér naplójából, az omszki hadifoglyok életébe nyerünk bepillantást. A tiszti foglyokat - mintegy félezret -, a volt börtön épületében őrizték. Karácsony estéjén Reverta a legénységi tábort látogatta meg, ahol akkor azt tapasztalta, hogy „a legénységről éppen úgy nem gondoskodnak itt sem, testileg, sem lelkileg ... ”.59 A központi hatalmaknak a városban és környékén 1919 elején, még több mint 25 000 főnyi legénységi hadifoglya volt.60

1916 májusában a Bajkálon túli nyerzsinszki hadifogolytáborból került Omszkba Szűcs József (1898) iharosberényi mezőgazdasági munkás is. Ekkor már másfél éves fogolyélet volt a háta mögött. Az omszki táborból rövidesen a mező- gazdasághoz értő foglyokat munkára, a parasztokhoz helyezték. Szűcsnek szerencséje volt, mivel egy 20 éve száműzött emberséges parasztgazdához került, a várostól alig 100 kilométerre. Szűcsöt a többi fogolytársával 1918 februárjában Omszkba rendelték, ahol ismertették velük a szocialista forradalom eseményeit.61 Itt volt fogoly a másik somogyi, későbbi internacionalista, Csérnél Vendel (1893) is. Ö is 1914 végén esett fogságba és szinte hasonló volt a sorsa Szűcs Józsefével. Kijev, Omszk, Tomszk, majd ismét az omszki tábor következett életében, amikor az egyik távoli falucska vasútépítésénél, illetve javításánál dolgozott 1918 elejéig, amikor vöröskatona lett.62 A Verhnyeugyinszk melletti Berezovkán 3 300-4000 fő volt a legénységi fogolyállomány. Itt 16 volt a somogyi hadifogolyszám az alispáni kimutatás szerint. Kijevtől három heti éjjel-nappali utazás után Novoszibirszk elhagyásával értek Berezovkára a foglyok. A valamikori katonai kiképzőtelep lett akkor a fogolytábor. Az állomástól négyes sorokban indították 1914 kora telén a foglyokat egy hatalmas barakktáborba, ahol egy „ .. . 12.0 méter hosszú, hatalmas fenyőgerendákból összerótt, bádogtetejü, cementpadlózatú a hadifoglyok által rendbehozott helyiség volt. Az idén még fűtve nem lévén, képzelhető hideg fogadtatásban részesített bennünket.. . Több száz, gerendákból ösz- szerótt barakkból állt a tábor, mely 35-40 ezer embert képes volt befogadni.”,63

339