Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

A murmanszki vasútvonal építésénél 80 ooo hadifoglyot vontak össze. „A munkát két csoportban végezték foglyaink. Az első csoport reggel 6-tól 12-ig és délután i-6-ig dolgozott, a második csoport este 6-tól reggel 6-ig, - tudniillik ezen a vidéken nyáron nincs éjszaka. Télen azonban, a rettentő hidegek idején, csak 9-yig tartott a munkaidő. Vasárnap sem volt munkaszünet, mint ahogy általában a hadifogolymunkánál Oroszországban ezidőben ez sehol sem dívott.” Az i 700 km hosszú vasútvonal építésénél mintegy 25 000 német, osztrák és magyar hadifogoly pusztult el a különböző járványok, az alultápláltság és a rendkívüli hideg miatt. 1917 elején mintegy 45 000 súlyos beteg hadifoglyot a Nemzetközi Vöröskereszt nyomására, a cári hatóságok Turkesztánba szállítottak.55 K murmanszki hadifogoly vasútépítés poklát három somogyi internacionalista - Csuti János (1893), H. Kulcsár Ferenc (1899) és Szerelem Domokos (1891) - visszaemlékezéséből is ismerjük.

Csuti János mezőgazdasági cselédként vonult be 1914 októberében a 19. honvéd gyalogezredbe Kaposváron. A szerb front után az orosz hadszíntérre került ezredével és; 1916 szeptemberében esett fogságba. A kijevi fogolyelosztó táborból több ezer társával együtt a murmanszki vasútépítéshez vitték. Szerencséje volt, mert számára féléven belül megszűnt a hadifogolymunka. Visszaemlékezése szerint: „Murmanszk a hadifogolynak a poklot jelentette. A kegyetlen téli hidegben rosszul összetákolt fabarakkokban laktunk. Élelmünk szinte kizárólag kása és fekete kenyér volt. Elcsigázott testünkön gyakran a felügyelők korbácsa csattant. Sorsunkat, kiszolgáltatottságunkat csak az ókori piramist építő rabszolgákéhoz lehetett hasonlítani. A kimerültségtől és a hiányos táplálkozástól rengeteg fogolytársunk megbetegedett. T'ömegesen szenvedtek a »cingá«-tól, vagyis a skorbuttól. A tél vége felé én is megbetegedtem. A lábam elkékiilt, majd megfeketedett, a foghúsom megdagadt és a fájdalomtól enni sem tudtam. Orvosi kezelésben nem részesültünk. Ezután - több tízezer betegtársammal - a melegebb éghajlatú Turkesztánba szállítottak. Ide kerültem én is, a taskenti fogolytáborba. Itt ért Tur- kesztánban az Októberi Szocialista Forradalom.'”56

H. Kulcsár Ferenc (1899) szintén gazdasági cseléd volt. ö a 44-es közös gyalogezredbe vonult be egy évvel később, 1915 októberében. Az év végén már a fronton volt. 1916 augusztusának derekán zászlóaljából több mint hatvanan fogságba estek. Előbb a kijevi táborba, majd Szentpéterváron át a murmanszki vasútvonal építéséhez vitték. A „pokolvonal” építésén már 1914 óta dolgoztak a hadifoglyok. A háború előtt főleg fegyencekkel építtették a vonalat. „Szeptember végén érkeztünk meg, térdig ért a hó és 30 fokos hidegei mértek. Szörnyű rossz kosztot kaptunk és sokat kellett dolgozni. Télen. .. a 6 óra alatt 4 embernek meg kellett rakni egy vagont földdel és kivinni a vonalra és ott leszórni. Még karácsony napján is dolgoztunk. Kekünk egy nagyon kegyetlen kozák őrünk volt. Karácsony napján példádul megkorbácsolta a csoportunkban dolgozó Pápai József társunkat. Kedvenc szórakozása volt, hogy vigyázzba állította a foglyokat és a napba nézette őket. Elhatároztuk, hogy megszökünk, mert itt a biztos pusztulás vár ránk. Hét társammal vágtunk neki a lakatlan, hóval bontott tundrának. Egy lengyel vasutas segítségével sikerült Pétervárra jutnunk.”

Rövidesen azonban társaival együtt elfogták és Tula város börtönébe zárták be. A föld alatti cellából a forradalomkor 1917. február végén szabadult. Rövid kórházi kezelés után egy vidéki parasztgazdánál dolgozott. Itt viszont egy sze338