Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
Csorba könyvében megjegyzi, hogy 1856-ban is az általa közöltekhez hasonló népességszám volt a megyében, és a stagnálás okát ő az 1855 nyarán dühöngő kolerajárvánnyal magyarázta. A szomszéd „tartományokból” beköltözöt- tek számát (amelyek egy részét nyilván a Bach-korszak hivatalnokrétege adta) 20 ezer főre teszi, s mintegy 3 ezren voltak a megyében a „honon kívül élők”, tanulók, mesteremberek és katonák.19 A tárgyalt települések közül Kaposvár lakosainak száma nőtt a legkevesebbet, bár ezt az alacsony .számot a külföldről jött hivatalnokok és a tanulók száma nyilván emeli. Más forrásból tudjuk, hogy az 1854-ben átszervezett új közigazgatásban e megye központi hivatalaiban mindössze két magyar tisztviselő maradt, a többiek „külföldről jöttéik.”20 Ebben a légkörben, az önkényuralomnak ebben a rettegést teremtő légkörében került ismét sor az úrbéri viszonyok lezárását jelentő perek folytatására, amelyekben rendszerint a renitens város állott szemben a királyhű földesúrraí. Elsőként tékintsük át a megyeszékhely úrbéri perének utolsó állomásait. Az első időkből olyan adatok maradtak ránk, amelyek Kaposvár önállósodását látszanak bizonyítani. A megyei főnökség iratai között találunk egy, a kaposvári kerületben végzett felmérést, amely szerint sörgyártás csupán Kaposváron volt, ahol árpából, „kolompárból” és szilvából pálinkát is égettek.21 Más adat szerint a kaposvári polgármester (Kontrássy) a téglaégetés engedélyezését kérte a királyi biztostól, mert a tönkrement házakat másként nem lehet megiavítani.22 Az adóterhek súlyosbodására utal az a kaposvári kérelem, amelyben a rájuk eső előfogatterhet a körnvező falvakkal kéri megosztani. A döntés szerint: a városnak előfogatot kell fogadnia.23 Az úrbéri per is hamarosan megindult a város ellen. Herceg Esterházy Pál ügyvédié meg sem várva a törvényes rendelkezéseket, már i852^ben tagosí- tási és legelőelkülöinözési pert indított a város ellen, amelyben ismét a város úrbéri jellegét vonta kétségbe. Nem sikerült azonban bebizonyítania, hogy a várossal kötött szerződés nem úrbéri jellegű volt. A város i854^ben tett kísérletet arra, hogy felújítsa azt a pert, amelyet a század elején az uradalom által elvett földeik visszaszerzése érdekében indított, de amelyet még 1848 előtt kedvezőtlen ítélettel elveszített. Ez azonban csak sikertelen kísérlet maradt. A birtokrendezési per tényleges megindítására 1857-ben került sor, s végül is 1861-ben egyezséggel zárult. Herceg Esterházy és 354 kaposvári zsellére egyezséget kötött, amelyet 1862 júniusában Somogy megye úrbéri törvényszéke jóváhagyott. Eszerint mindkét fél lemondott a per további folytatásáról. Megállapították, hogy a tagosítás után az uradalom a kaposvári határban 739 osztályozott holddal rendelkezett, míg a kaposváriak földje 3873 osztályozott hold volt. A határ ekkor 4780 osztályozott holdat tett ki. E szerint tehát - az egyezség után - a kaposvári polgároké lett a város határának 81%-a. Ezt azonban igen súlyos feltételekkel kapták meg. A nekik jutott földből 1988 osztályozott hold irtásföldnek minősült, amelyet három éves részletben összesen 9547 forinttal ki kellett fizetniük. Legelőként 2600 holdat, erdei faizás fejében 1000 holdat sikerült kapniuk, ami a követeléseiknek csak mintegy 70%-a volt. Mindamellett az úrbéri pereket elemző egyik történetíró joggal állapította meg azt, hogy Kaposvár úrbéri pere egy viszonylag jó feltételű kompromisszum volt, és ezt azzal is ma296
