Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
VÁROSIASODÓ TELEPÜLÉSTÍPUSOK A SZÁZADFORDULÓN SOMOGY MEGYEI PÉLDÁK ALAPJÁN (Második rész) T. MÉREY KLÁRA Tanulmányom első részében négy, a századfordulón egymástól eltérő fog lalkozási struktúrát mutató somogyi település történetének egyes mozzanatait tekintettem át a XIX. század első feléiben. Azt próbáltam meg nyomon követni, hogy mi okozta e négy település sorsának eltérő fordulatait, hiszen Szigetvár, Barcs, Nagyatád és a megyeszékhely: Kaposvár a XVIII. század végén kb. azonos nagyságú és gazdasági feltételekkel rendelkező mezőváros volt, s száz év múlva már egymástól egészen eltérő arculatú, más-más típusú településsé változott. Elsőként a népességük számának alakulását tekintettem át 1784 és 1857 között, amely Barcs esetében kiugró fejlődést mutatott, Kaposvár és Nagyatád népességszámának növekedése ugyancsak meghaladta a megyei átlagot, de Szigetvár lakosainak száma már elmaradt a megyén belüli fejlődés mögött. E jelenség magyarázatát keresve áttekintettem gazdasági helyzetük alakulását, s a korabeli források alapján meg kell állapítanom, hogy mind a négy település elsősorban jó földrajzi fekvésének köszönhetően környezetében központi szerepet játszott, centrum, volt a reformkorban is. Végül megvizsgáltam e mezővárosok és földesuraik »kapcsolatát, elsősorban úrbéri pereik történetének segítségével. Ez utóbbiban találtam meg a választ az első fejezetben feltett kérdésemre: a hajdan a fejlődés élén haladó Szigetvár hanyatlását a földesurával folytatott hosszú és igen sok igazságtalansággal, méltánytalansággal kísért pere okozta. Kaposvár helyzetét a megyszékhelyi pozíció erősítette meg, bár itt is elkeseredett harc folyt a város és a földesura között. Nagyatádon az úrbéri per folyamán nem merültek fel olyan éles formában az ellentétek, mint Szigetváron vagy Kaposváron, valószínűleg azért, mert a földesúr már különválasztott magánbirtoka (Döbrög pt.) a határban igen jelentős volt. A jobbágyság és a zsellérek helyzete Barcson volt még viszonylag a legjobb, ahol a mezőváros az uradalom peremén feküdt, a gazdasági élet fejlődése szempontjából különösen jó helyen. Itt igen fontos átkelőhely volt ui. a Dráván, és a Szlavóniából igen nagy tömegben felhajtott sertések egyik fontos átszállító helye, amelyeknek hajtási útja is ezen az uradalmon haladt keresztül.1 Az uradalomnak is érdekében állt tehát e település erősítése és gazdasági fejlesztése. A tanulmány első részében tehát a négy település belső fejlődésének ezek az eltérő vonásai rajzolódtak ki. 291
