Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)
sítési és szállítási nehézségek, korszerűtlen gazdálkodás, az őket is érintő úrbéri pereskedések, a gazdasági válság stb.) miatt sokszor sem anyagilag, sem ráfordítható idő tekintetében nem is nagyon lettek volna képesek egyesületi kötelezettségeiknek eleget tenni. A megye gazdasági egyletének feje fölül 1873-ra - mindenesetre úgy látszott - elszálltak a feloszlás veszélyének felhői és a földművelésügyi miniszter a megnyugtatónak látszó vagyoni helyzetet konstatálva engedélyezte az egyesület újjáalakulását.21 A további évtizedekben jelentős munkát végző egyesület működése azonban mindezek ellenére nem volt zavarmentes: a források időnként közömbösségre, tagdíjhátralékokra panaszkodtak. Ezzel persze nem álltak egyedül, mert pl. a Balaton-vidéki Gazdasági Egylet közgyűlési jegyzőkönyvei szerint volt olyan összejövetel, ahol csak 6-an jelentek meg.22 Nem volt erős oldaluk a tagdíj fizetése sem: 1880-1885 között 146 frt hátralék halmozódott fel,2,1 ami 1887-re 292 frt-ra emelkedett, majd még ebiben az évben kénytelenek voltak törölni az 1885 előtti tagdíj-hátralékokat.24 Mindezek után 1891-ben már újabb 602 frt-tal tartoztak a tagok.25 A Balaton-vidéki Gazdasági Körnek még 1893-ban sem volt jóváhagyott alapszabálya, s ezzel talán lehetett indokolni a nagyarányú tagdíjhátralékokat, a lényegesen kedvezőbb helyzetben lévő megyei egyesület esetében azonban erre nem lehetett hivatkozni. Az évi költségvetések és az emelkedő taglétszámok is mind konszolidált helyzetet mutattak. Az 1873. november 3-i újjáalakuláskor olyan - 100-100 frt-ot letevő alapító tagokat jegyeztek fel, mint pl. a Széchenyiek, a Hunyadyak, Zichyek, Janko- vichok, a Somssichok, az Inkeyek, vagy a veszprémi káptalan, Kovács Zsigmond püspök, a tihanyi apátság stb. Mellettük még további no rendes tag nevét is megtaláltuk.211 1874 és 1895 között az alapító tagok száma 45-ről 52-re, a rendes tagoké pedig 106-ról 175-re emelkedett.27 Az 1868-1973-as időszakot 7424,92 frt maradvánnyal zárták. Roboz István és Zoltán által összeállított egyesülettörténet adatai szerint a vagyoni helyzetük 1871-1895 között szép aktívumot mutatott, ami mindenképpen lehetőséget teremtett céljaik megvalósítására. Köztük a legfontosabbnak az „okszerű gazdálkodás” kialakítását tartották. Ennek érdekében jelentős gyakorlati és propagandatevékenységet fejtettek ki. Az egyesület töredékes iratanyagában az első szántóversenyre szóló felhívást 1864-re datálták.2!) E rendezvényekkel a faekéket felváltó korszerűbb és eredményesebb munkát végző vas-ekék mind szélesebb elterjedését akarták ösztönözni. 1899 decemberében már azt jelenthették az alispánnak, hogy az általuk rendezett számos szántóversennyel rövid idő alatt a faekét „kiküszöbölték a kisgazdáknál”.30 Ebben jelentős része volt a gazdasági egyesületek megyeközi összehangolt tevékenységének is. 1882-ben például az OMGE a Fejér megyei egyesülettel karöltve nemzetközi gőz- és fogatos ekeversenyt szervezett.31 Az „ekeváltáson túl” a gépészeti szakosztály gépkiállításokkal, géppróbákkal, gépcsarnok nyitásával segítette a mezőgazdasági gépek és eszközök elterjedését.32 A növénytermesztés feltételeinek szerkezeti átalakítási kérdéseivel is gyakran foglalkozott a megyei gazdasági egyesület kísérletekkel, vetőmagok terjesztésével, a jól kezelt gazdaságok jutalmazásával egybekötve. Gyakorta tartottak díjazással párosított kiállítást, mint pl. a nemes gyümölcsök meghonosítása érdekében 1870 után. A megindult erdőirtásokat ellensúlyozandó jutalmazták a faiskolákat. E kiállítások nemcsak a megyében és az országban (Budapest, 1885), hanem a határokon kívül, Bécsiben és a párizsi világkiállításon is megismertették Somogy terményeit.33 A megyén végigvonuló természeti csapások, a kártevők nagyobb 250
