Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)
emberek községekbe telepítését is. A szomszéd megyék gazdasági egyesületeivel összhangban mintagazdaságok és mezőgazdasági iskolák felállítását is tervezték. Alapszabályuk egyik leglényegesebb pontja jelezte a megyei vezetés, sőt a kormány által felvetett gazdasági kérdésekkel kapcsolatos véleményadás igényét is, ami nemcsak megvalósult, hanem bizonyos kérdéseket tekintve még szélesedett is (agrárius—merkantil ellentét, munkáskérdés stb.). A későbbi módosított alapszabályokba több új elem került be. Az 1892-es módosítás - továbbiakban majd részletezett okok miatt - a megyei gazdasági egyesület és a vidéki gazdasági körök kapcsolatáról szólt. Az 1913-as novellában az újdonságok mellett az 1860-as évektől folyamatosan ébrentartott céljaikat is tovább mélyítették.17 Feladatuknak tekintették a „gazdaközönség” érdekvédelmét, a megyei törvényhatóságnak szak- vélemény nyújtását, „különösen pedig a földmívelésügyi minisztériumnak a vármegyék gazdasági érdekeinek előmozdítására irányuló mindennémű” tevékenységének segítését, „valamint a kormányzat által az egyesületekre ruházott” feladatok teljesítését. Az egyesület foglalkozott mezőgazdasági biztosítások kérdésével is. Az agrárius alapállást figyelembe véve a „gazdasági terményeink versenyképességét [kívánta] fokozni, úgy kereskedelem és vámpolitika irányítása, valamint a belföldi tisztességtelen verseny elleni küzdelem útján”. Az egylet a törvényhatósági mezőgazdasági bizottságok által átruházott feladatokat is ellátta. A széles körű, sokoldalú munkák elvégzésére 1868-ban öt szakosztályt alakítottak ki: a statisztikait, a „földészetit és gépészetit”, az állattenyésztésit - juh-, szarvas- marha- és lótenyésztési alosztályokkal -, erdészetit és ötödikként a szőlészetit, borászatit és kertészetit.18 Gondoskodtak az egyesület nyilvánosságáról is. Vajdics Lajos, a Zala-Somogyi Közlöny nagykanizsai kiadója és Koboz István, a Somogy hetilap tulajdonosa felajánlották lapjaikat az egylet hivatalos orgánumának. A közgyűlés a „Somogy” mellett döntött. A nagyszabású célok ellenére az egyesület többször próbára került. Jankovich László főispán, az egylet elnöke szívósan kereste az okokat: megyei „ . .. gazdasági egyleteink még mindig primitív, úgyszólván tehetetlen állapotban sinlődnek. Míg közel a múltban a bécsi kormány által űzött politikai nyomás alatt erőben megzsibbasztva, tevékenységi körében gátolva alig mutathattak fel eredményeket, jelenleg a politikai szabadabb légkörben, a szabad instituti ók életbelépésével pedig azt észleljük, hogy az egyesülés eszméje, kivált anyagi áldozatok mellett is - hacsak politikával nincs érintkezésben - . . . nálunk még nincs azon a fokon, melyen a művelt népeket követve lennie kellene. A Somogy megyei gazdasági egylet korántsem bír oly számos taggal, menynyi elég volna évi díja által a pénztárt olyan állapotba helyezni, hogy céljának megfelelve, a gazdászat fényesebb jövőjének biztosítására áldozatokat hozhatna.”19 Jankovich a földművelésügyi miniszternek tett észrevételei után javasolta a gazdasági kiállítások és jutalmazások támogatását. Elgondolása szerint a minisztérium a saját költségvetéséből mintegy évi 50 000 frt-tal segítette volna az ország gazdasági egyleteit, ő pedig személyes tekintélyét is latba vetve próbálta a tagság lelkesedését fokozni és a megye birtokosait a belépésre rábírni. A közönyösség és a részvétlenség miatt azonban csak a következő egyesületi ciklus végére tudta a felosztás szélén lévő egyesületet megerősíteni.20 Ez kétségkívül nehéz munka volt, mert a szóba jöhető birtokosok nagy része a mezőgazdaság vontatott kapitalista átalakulásának ismert gondjai (munkaerő- és tőkehiány, értéke249
