Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
gyalázatos megverettetése mellett”.68 A panaszt eadvány rendkívül elkeseredett hangulatot tükröz, szinte könyörögnek a limitáció eltörléséért, vagy legalábbis jelentős mérséklését kérik arra hivatkozva, hogy már több vármegyében figyelembe vették a céhek jogos panaszait. Kérelmüket az alábbiakkal indokolták. A csizmadiák helyzetét megnehezíti, hogy a bőröket Eszéken a török kereskedőktől lehet csak beszerezni, ahol a vásárlók helyzete rendkívül kiszolgáltatott. A rossz nyersanyagból többnyire csak női csizmát tudnak készíteni, amelyért kevesebb pénzt kapnak, minit .a férficsizmáért. A csizmát azonban még az is költségesebbé teszi, hogy a talpat a tímároktól limitált áron nem tudják megvásárolni, kénytelenek érte többet fizetni. A céhmesterek szerint kezdetben, ha áruikat limitált áron nem akarták eladni, a vásárokból azokat hazavihettük. A vásártartó uradalmakat így érzékeny veszteség érte, mivel kevesebb helypénzt tudtak beszedni. Ezért mind az uradalmaknak, mind pedig a megyének közös érdeke volt a [imitációhoz való ragaszkodás. A tímárok mivel ők a tehetősebb kézművesek közé tartoztak kijelentették, hogy „inkább hevernek, ho.gysem limitáció szerint, ahogyan ők nem vehetnek, veszteségre dolgozzanak.”69 A szűrszabók a végszűröket a megyében nem tudják beszerezni, azo'kot tetemes költséggel Gyöngyösről, Heves vármegyéből hozatják. Ez azonban rendkívüli nehézségekbe ütközik, mivel a zsidó és a rác kereskedők többnyire magasabb árakat ígérnek. Végszűrőket hivatalos áron sehol sem tudnak vásárolni a költséges fuvar és egyéb kiadások miatt, ha áruikat limitált áron adják, jelentős veszteségeket szenvednek. A takácsok helyzete sem irigylésre méltó. A hagyományok szerint a legény a gazdájával az áruért járó béren arányosan osztozik. Alacsony árak esetén a legények tovább állnak, magukra hagyva mestereiket, akik egyedül viszont nem tudnak boldogulni. A szűcsök a bőröket többnyire Eszéken és Pesten vásárolják, tehát limitált áron már eleve nem kapják meg. Egy ködmenyt csak 12 forintból tudnak előállítani, jóllehet a limitáció szerint csak 8 forintért árulhatják. A szíjártók sincsenek jobb helyzetben, mivel a munkájukhoz szükséges bőröket a mészárosoktól a megállapított árért nem tudják megvásárolni, más vármegyék zsidó kereskedőitől meglehetősen borsos árért veszik. A bőr kidolgozásához szükséges gáli- cot, timsót, csatokat stb. a boltokból csak alku szerint tudják megvenni. A beadvány írói végül az 1812. évi limitáció következményeire utaltak amikor is „a meghurcolástól, áristomozástól és gyalázatos megpálcázástól félvén, házunkat, házi cselédeinkkel egyetemben elhagyni, s magunkat bujkálásunkkal a hurculástól és szégyentől megmenteni kényszeottetnék.”70 Majd ismételten kérték a limitáció megszüntetését, vagy legalább annak méltányos mérséklését.70/13 A megye azonban ettől ridegen elhatárolta magát és nem adott kedvezményt. Magatartását azzal indokolta, hogy a pénz devalvációja következtében a mezőgazdasági termékek ára feltűnően csökkent, így a gazdasági válság főképp a mezőgazdaságból élőket sújtja, nem véletlen, hogy az uzsorások többsége a kézművesek és a kereskedők közüli kerülnek ki. A kézművesek felett kimondott sommás ítélet azonban sokakat sújtott azok közül, akik maguk is csak nehézségek árán létezhettek. A panaszok áradatát nem lehetett megállítani, az áraik mesterséges rögzítése csak átmeneti megoldás lehetett, hosszabb távon merev alkalmazása mind a vevőnek, mind pedig az eladónak súlyos károkat okozott. A li- mitációval szembeni elégedetlenség mellett egyéb sérelmek is a felszínre kerültek, 214
