Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
így többek között a lakatos céhmesterek panasza is. Legtöbb vármegyében a vásárokban a más vidékről érkező lakatoisoknak megtiltották a parkolást, csupán csak árusíthatták a termékeiket. Somogy és Tolna megyében - ez ideig - kölcsönös engedményeket tettek, de 1827-ben a somogyi lakatosok sérelmesnek tartották, hogy a tamási, a szekszárdi, az uzo-rai, és az egész Tolna megyei vásárokban eltiltották őket a csizmák patkóiásától, márpedig ez érzékenyen érintette mindnyájukat, mivel a fenti vásárok jövedelmezőbbek voltak a somogyiaknál. Kérték a megyét hasonló intézkedések bevezetésére, érdekeik védelmében. Tolna megyének küldött átiratból kitűnik, hogy a megye vezetőit elsősorban a gazdasági -szempontok vezették az engedékenységre, mivel ,,a mesterembereknek sokasága ... az olcsóságot okozzák”,71 egyben kérték a tilalom feloldását. A harmincas évek második felében a kaposvári szűcs és csizmadia céh fordult panasszal a megyéhez. A város földesura ugyanis megtiltotta nekik, hogy az országos vásárokon kívül - a házaknál - bőrökkel 'kereskedjenek.72 Márpedig ők annyi tőkévél nem rendelkeznek, hogy a szükséges bőröket az egyik vásártól a másikig megvásárolják. így a helybeli tímárok kihasználják monopolhelyzetüket és a bőröket magasabb áron árusítják. Ez pedig nemcsak a céhmestereknek kellemetlen, hanem a vásárlóknak is, mivel nehezebben jutnak a termékekhez és főképpen magasabb árért kényedének azokat megvásárolni. A céhmesterek ezt az eljárást nemcsak károsnak, de törvénytelennek is minősítették. Összességében kijelenthetjük, hogy a johbágygazdaságokban a tőkés árutermelés fokozatosan kifejlődött. Az egyre kedvezőbb piac és értékesítési lehetőségek nemcsak az uradalmakra, hanem a jobbágygazdaságokra is serkentőleg hatottak. A termények és1 az állatok értékesítésének több csatornája volt, főképpen a vásárokban és a hetipiacokon történt az adás-vétel, de -gyakran az árendások -is felvásárolták a jobbágygazdaságok felesleges terményeit és állatait, majd azokat továbbították a felvásárló -kereskedőknek. Így közvetett úton a jobbágyok terményei is eljutottak a külföldi -piacokra, bár kétségkívül megállapítható, hogy inkább a helyi, a regionális és az országos igényeket elégítették ki. Ezzel szemben az uradalmak elsősorban a külföldi piacok felé orientálódtak, a belföldi értékesítés náluk másodlagos szerepet játszott. A kereslet és a kínálat közötti ellentmondást a hagyományos módszerekkel már nem lehetett összhangba hozni. A piaci árak szabaddá -tétele, a szabad kereskedelem, a céhek megszüntetése, a jobbágygazdaságok és az uradalmak korszerűsítése a kapitalizálódás alapfeltételévé vált.
