Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)

1782. évi farsangi búcsúztatóban Orfeusnak nevezi: „Ifjak Farsangja, hol az Or- feus éneke hangja / Zeng vala fel kötözött húrjai, lantja között.” Két évvel később a „Szent Gáli vendégség” verses leírásában feleségét, Oroszi Juliannát Enridiczének becézi.

Hely az asztal-végenn nekem-is adatott,

Mert ez Orfeus-is elő-szóllítfatott,

Hogy mindennel szem-közt űlyjek meg-hagyatott,

’S én velem Jupiter nótákat fuvatott.

Egy felől Fő Biró’ nagyobb Leánykája,

Tzéresnek már félig meg-érett gabonája,

Az én Euriditzém ül közel hozzája,

Ki velem a’ nótát néha mondogályja.

Oroszi Julianna, a nemrégen .még „félénk, bátortalan Leányka” mint fiatal asz- szony dalcskedvű férje hatására már nagy társaságban is merte „mondogálni” az éneket. A szentgáli vendégségen, házaséletük második farsangján jókedvűen szórakoztak. Az antik görög mondái Orfeus és Euridiké tragikus története még nem vetett rájuk árnyékot. Horváth versben, dalban dicséri a házaséletct.

Hol van annál szebb élet? mint a’ ki párjával

Szelíd Galamb formánn él, ’s úgy bír, mint magával,

Kiket egy máshoz párás hűség kötelezett,

’S költsön mossa az egyik kéz a’ másik kezet.

Másutt:- - - egy ollyan titkos jó van a’ Házasságban,

Hogy bár leg-bóldogtalanabb Házas légy a’ Világban,

Még is boldogabb vagy, a’ leg-bóldog'abb nőstelennél:

Es már egy nemes elmének vallyon kell-e több ennél?

Nem- de mi az? - én nem tudom, noha sokszor érzettem,

’S nem érezhettem mind addig, mig párossá nem lettem. - Akármi essen nehezen nékem a’ Házasságban,

Mindég találok valamit ollyant e’ Társaságban,

A’ mire vissza tekintve vígasztalom magamat,

’A mivel el-felejtetem mindennémű bajomat.

Sok név- és születésnap ünneplését, lakodalmi mulatságot értek meg együtt, de csak a ,,Szent-Gáli Vendégség”-nek cs egy öt évvel későbbi farsangolásnak maradt fenn írásos emléke. Az 1789. évi „farsang farkán” Horváthot és feleségét négyfogatú szánkón tüzes lovak, valóságos „oroszlány kölykök” repítették Balatonfüredről a hólepte bakonyi úton fel Pápára. Horváth legénykori mulatozásának kedvelt színhelyére, hol „Bachus arany idejében” zengte énekét, vagy „Török Basa Maskarában” ropta a táncot, s udvarait Mantzinak, Rosaliá- nak, Susannának. Most csendes pipázás mellett kártyával telt el az éjszaka. De akadt tollára megírnivaló is.